Ben Affleck is megcsinálta a maga gengszterfilmjét

Az éjszaka törvénye címmel Ben Affleck is megcsinálta a maga gengsztereposzát, ráadásul Dennis Lehane regénye alapján, ami kicsit zsúfolt lett ugyan, de az övé!

Mi kell egy gengszterfilmhez? Elegáns kalapok, egy tucat Ford T-modell, dobtáras Thompson géppisztolyok, hordóban szállított, illegálisan lefőzött szesz, szivarok, hegyes bajuszok és Josephine Baker frizurás, erősen dekoltált lányok, meg persze egy bandaháború. A kellékekből az egyszerre rendező és főszereplő Ben Affleck természetesen jól teljesített, ami a történetet illeti, maradjunk annyiban, hogy a lehető legjobb alapanyagból dolgozott.

Hogy Ben Affleck jó színész-e, azon nem igazán érdemes vitatkozni: sármos pasas, aki, ha jó rendezőt és szerepet fog ki, remekül teljesít – lásd Holtodiglan -, de köszönhetően rendkívül szűk eszköztárának, máskor rendre keveset mutat. Hogy Ben Affleck jó rendező-e? Korábbi három filmje – Hideg nyomon, Tolvajok városa és Az Argo akció – alapján jó, de minimum erős közepes, aki képes a hozott anyagból emlékezetes filmet készíteni. A hozott anyag most is megvolt, nem is akármi, hiszen Dennis Lehane a modern krimiben a legnagyobb nevek közé tartozik, regényeiből született a Titokzatos folyó, a Viharsziget és a Piszkos pénz, és persze a Hideg nyomon, vagyis Afflecknek sem idegen a munkája. Talán ezért is döntött úgy, hogy ezúttal teljesen egyedül írja meg Az éjszaka törvénye forgatókönyvét.

De ne szaladjunk előre. Hősünk Joe Coughlin – természetesen maga Affleck alakítja - egy magas rangú rendőrtiszt fia, aki az első világháborúból megcsömörlött emberként jön vissza – a rövid indoklás szerint nemcsak a harcok traumája miatt, hanem mert csalódik a rendszerben,  és bankrablónak áll. Ír létére olaszokkal áll össze, majd van olyan botor, hogy az ír gengszterfőnök nőjével feküdjön össze, aminek meg is lesz a következménye. Lényeg a lényeg, Joe végül az olasz maffiának kezd dolgozni, akik a borongós Bostonból a napfényes Floridába küldik, azon belül is a sok szempontból is színes Tampába, hogy ott vigye az üzletet. És az ilyen üzlet mindig bajjal jár.

Ha egy olyan bejáratott zsánerben dolgozik valaki, mint a gengszterfilm, nem gond, ha olyan klisékből építkezik, mint a főnök dögös nője, a trükkös szeszcsempész módszerek vagy a korrupt zsaruk, és Affleck pont ezt teszi. Talán kicsit sokat is markol, mert rengeteg dolgot préselt bele 2 órányi játékidőbe, rengeteg konfliktussal – veterán katonák, katolikus írek, bevándorló olaszok, szeszfőző kubaiak, mindenki által lenézett feketék és a Ku Klux Klán feszülnek egymásnak. Mindezt inkább a film második felére sikerül rendesen kifésülni, és Az éjszaka törvénye (2016) nyilván nem lesz a műfaj klasszikusa, de nagyon élvezetes és látványos darab. Zoe Saldanának pedig iszonyatosan jól állnak a kor ruhái, Sienna Millerre pedig a saját nagymamája sem ismerne rá gengszterek ribijeként.