Colin jó útra térne!

Colin Farrell ezzel a munkájával ugyan nem váltotta meg a világot, de a London Boulevard egy rendkívül tisztességesen összerakott, izgalmas bűnfilm fantasztikus karakterekkel. akiket nagyszerű színészek játszanak.

Colin Farrell számomra egy rejtély. A tehetsége kétségtelen, sőt, tud igazán brillírozni is, de néha képes nagyon mellényúlni. Elképesztő volt annak idején az Erőszakikban, nagyszerű A homár és az Egy szent szarvas meggyilkolása, de csapnivaló volt a játéka a Téli mesében vagy a Nagy Sándor, a hódítóban, és ezek csak kiragadott példák. Ha az ő filmjét kezded el nézni, sosem tudni előre, hogy éppen melyik formáját fogja hozni. Azt előre leszögezhetjük, hogy az 2010-es London Boulevard a jó filmjei és a remek alakításai közé tartozik, még akkor is, ha nem lett óriási siker, és a történet nem kizárólag róla szól.

A sokkal inkább forgatókönyvíróként ismert, és mint ilyen, Oscar-díjas William Monahan (A tégla) első rendezésének hőse Mitchell, aki épp most szabadult a fegyházból, ahol az utóbbi három évet töltötte durva testi sértésért, aminek körülményeit nem ismerjük. A bejáratnál régi jóbarátja és bűntársa, Billy (a hosszú hajjal nagyon vicces Ben Chaplin) fogadja, a szabadulásának tiszteletére rendezett partira a keleti rész összes bűnözője meghívást kapott, ám Mitchell megváltozott a börtönévek alatt. Nem vágyik másra, mint egy tisztességes munkára, ami mellett nem kell aggódnia, hogy visszakerül a rácsok mögé. Sikerül is állást szereznie magának egy gyönyörű és híres színésznő (a szinte önmagát játszó Keira Knightley) testőreként, ám a londoni alvilág egyik vezetőjének (az ilyen szerepekre született Ray Winstone) más tervei vannak vele…

A történet ennél persze sokkal szerteágazóbb – a híres színésznő természetesen nem CSAK ÚGY lesz ott, Mitchellnek van egy húga, aki miatt külön aggódhat és egy hajléktalan barátja, akit néhány ostoba fiatal félholtra ver, de a szálak persze találkoznak. Vagy sem, mert a forgatókönyvíróból lett rendezők általános „gyerekbetegsége” a túlírás, a cselekmény túlbonyolítása, túl sok szál párhuzamosan való futtatása, és ha őszinték akarunk lenni, ezek itt is kimutathatóak. Monahan azonban fantasztikus karaktereket hoz létre – igaz, ebben Ken Bruen alapanyagként szolgáló regénye meglehetősen sok támpontot adott -, jól mozgatja azokat, és ami még fontosabb, remekül teremti meg azt a környezetet, a londoni alvilág egy szeletét, amelyben élnek és lélegeznek. Még akkor is, ha Londonban természetesen nincs olyan utca, amit London Boulevardnak hívnak.

Amennyiben értesítést szeretne kapni az olimpiával kapcsolatos Port.hu tartalmakról, kattintson ide és iratkozzon fel az értesítésekhez.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu