Csak azért is Adam Sandler!

  • Vízer Balázs

Persze volt pár jó filmje, és néha megmutatta, hogy tud mást is, mint olcsó poénkodást, de kevés komikus van, akit kevésbé szeretnének a kritikusok, a közönség azonban töretlenül szereti. Vagy mégsem?

Péntek: Spangol - Magamat sem értem (2004)

Bár állítólag a 80 millió dolláros költségvetésből csak 50-et hozott vissza a mozikban, ez Sandler jobb vígjátékai közé tartozik, részben azért, mert egy idióta haverját sem nyomta bele, részben azért, mert igyekszik egy valódinak tűnő családot ábrázolni valódinak tűnő problémákkal. Vagy azért, mert nem is Sandler az igazi főszereplő, hanem a szépséges spanyol – itt mexikói - Paz Vega, aki egy gazdag, de elfuserált család malibui nyaralójában házvezető, ám csak pár szót tud angolul, a család még annyit se spanyolul. Lesz is sok félreértés és galiba, de a lényeg, hogy a szókimondó lány rendet rak a famíliában, ahol a jó szándékú, de tutyimutyi férj szótlanul tűri felesége zsarnokoskodását, ahol a gyerekek előtt semmilyen cél nem lebeg, és akik nem tudják értékelni azt, amijük van.

Szombat: Távkapcs (2006)

Kicsit megrökönyödtem, amikor láttam, hogy a Port.hu-n 8.6-on áll a film értékelése, mert én másra emlékeztem. Chirtine97 például azt írja: „Kellemes, gyakran vicces, viszont elgondolkoztató tartalommal bíró film. 10/10” Én meg azt mondom, hogy a világ leglustább vígjátéka, amiben egy lusta fazon egy univerzális távkapcsolóhoz jut, melynek tulajdonosa előre-hátra járkálhat az időben, lelassíthatja a szembejövő nőket, és ha túlságosan zajosnak tűnnek, átmenetileg kikapcsolhatja a gyerekeit. Hősünk persze nem arra használja a találmányt, hogy jobbá tegye a világot, vagy legalább szerettei életét, hanem a lehető legkényelmesebbé teszi a sajátját. Elbizakodottságra azonban semmi oka: nem volt még távkapcsoló a világon, mely egy idő után át ne vette volna az irányítást. És attól kezdve hősünk kiszolgáltatottabbá válik, mint valaha. A tét a családja, feleségével és a gyerekeivel való viszonya.

Vasárnap: Pixel (2015)

Sandler mindig is amolyan férfigyerek volt, felnőni képtelen, vagy nem is akaró óriásbaba, aki éppen ezért úszhat meg mindent filmjeiben – és filmjeivel -, mert nem lehet rá haragudni. És mit szeretnek leginkább az ilyen infantilis férfiak? Hát a retro videójátékokat, legalábbis a Pixel készítői szerint. Ezek a játékok pedig, PacMan, Tetris és társaik fellázadnak teremtőik ellen, kilépnek a monitorról, és háborút indítanak az egyre modernebb játékokra vágyó emberek ellen. Pontosabban egy idegen civilizáció használja fel őket, és csak néhány lúzer állíthatja meg őket, akik annak idején mindenféle rekordokat állítottak fel ezekkel a játékokkal. Itt aztán tényleg felvonul a teljes Sandler haveri kör, akikhez társul a Sandlernél is idegesítőbb Josh Gad és a jobb sorsra érdemes Peter Dinklage is. A látvány viszont nagyon rendben van.