Ez az igazi Mad Max film!

Az 1979-es első rész inkább amolyan felvezetés volt ehhez a fantasztikus erőszakorgiához, a már nemzetközi piacra készült harmadikat túlspilázták, A harag útja pedig ennek a felturbózott verziója.

 

Az 1979-ben kijött Mad Max egyfajta reveláció volt mind a közönség, mind a filmes szakma számára, a fillérekből leforgatott, a posztapokaliptikus műfajt megelőlegező – de teljes formájában még nem prezentáló – bosszúfilm elképesztően sok potenciált rejtett. Például az ekkor még teljesen ismeretlen Mel Gibsont, egy egészen újfajta akciófilmes megközelítést, egy lerombolt világ torz meséit, elképesztő figurákat és még sok minden mást. Logikus volt a második rész elkészítése, és George Miller rendező-forgatókönyvíró ehhez már számottevő pénzt is kapott, amit javarészt autókra és azok átalakítására költött.

Merthogy a Mad Max 2. - Az országúti harcos címéhez méltóan egy felturbózott lóerő eposz, ahol mindenki valamilyen spéci járművön indul harcba – és miért is? Hát a benzinért, hiszen ez a nagyrészt elpusztult, mindenféle világméretű konfliktus utáni, éppen csak túlélő világ a saját farkába harap, a túlélés teljesen öncélú, majdnem esetleges, ki melyik oldalon harcol. Maxnek is csak benzin kell felturbózott Interceptorához – még az első részből maradt relikvia, akárcsak a bőrdzseki és a különböző sérülések. Van is egy kis oázis a nagy sivatagban, ahol egy kis csoport egy olajfinomítót működtet, ám van egy probléma: a telepet folyamatos ostrom alatt tartja az a portyázó banda, akikkel Maxnek már volt némi dolga. A maroknyi közösség egy nap haladékot kap arra, hogy élve elhagyják a telepet, ám így sincs garancia arra, hogy túlélik a kalandot, de Maxnek van egy terve.

Miller sokat merített az Idegen a vadnyugaton (1953) című western alapsztorijából – adott az eddig nem említett néma, de nem teljesen esetlen Kóbor Kölyök, aki Max amolyan kabalája lesz -, és nyilván a spagetti westernekből is merített, de a Mad Max 2 hamisítatlan ozploitation film. Ez a hetvenes-nyolcvanas években készült olcsó, erőszakos, de sokszor meglepően kreatív ausztrál független filmek gyűjtőneve, ahol maga az ausztrál táj, a hibbant ausztrál karakterek központi szerepet kapnak. És Max is ilyen, akinek összesen 16 mondata van a teljes játékidő alatt, abból kettő ugyanaz – „Én csak a benzinért jöttem!” -, és még inkább ilyen a Maxnek segítő, kissé hibbant pilóta, Gyro kapitány (Bruce Spense), és ilyenek a gonosz portyázók is a maguk idióta szado-mazo szerelésükkel, kakastaréjukkal, maszkjaikkal. A többi pedig olyan akció, amire korábban csak kevés példa volt, a legnagyobb sebességre kapcsolt, bődületes üldözéssorozat, ami mögött égő, füstölgő roncsok maradnak. Ezt csak a Mad Max - A harag útja (2015) tudta felülmúlni – a harmadik részt, a Mad Max 3. - Az igazság csarnokán innen és túlt (1985) gyorsan felejtsük is el.