Gyerekkorunk kedvenc rajzfilmjei

A 80-as években vetített rajzfilmsorozatokra ma is sokan gondolnak nosztalgiával. Felnőttként fura azzal szembesülni, hogy némelyik bizony nagyon beteg volt.

Jamie és a csodalámpa

Az 1976 és 79 között készült angol sorozatnak valamiért csak a második és a harmadik évadát vetítették, az elsőt le sem szinkronizálták magyarra, így talán meg sem tudhattuk, miért is kószál a borzas hajú Jamie Sajó kutyájával éjjelente Kakukkiában. Már a főcím is emlékezetes: éjjel, az utca kihalt, csak a kutyák ugatnak, a macskák nyávognak, és a szívszaggató zene mintha csak az élet fájdalmát és az elmúlást sulykolná belénk. Jó éjt, Jimmy - mondja az anyuka, lekapcsolja a villanyt, majd a kisfiú kiugrik az ágyból, és vigyorogva felkapcsolja a csodazseblámpát - hogy elkezdődjön a pszichedelikus őrület.

Kakukkia hemzseg az idétlen figuráktól: ott van Megvagy hadnagy, a szrénázó, egykerekű rendőr, aki rendre megzabálta a gumibotját, Szám bácsi, a feltaláló, a Szuperbusz alkotója, Fonák Tamás, a tróger macska, aki mindent forítva csinált és Rezes Bandi, az egyszemélyes zenekar. Kicsiként talán fel sem tűnt, mennyire elmebeteg mese ez.

 

Elsüllyedt világok

Gyerekkorunk talán legnagyobb klasszikusa a francia rajzfilmsorozat, amiben a két gyerek, Bob és Rebeka elcsatangolnak, és összetalálkoznak Árkánával, a haldokló Árkádia követével, a titokzatos múltú Spartakussal, majd az élő űrhajó, Shag Shag fedélzetén elindulnak, hogy megmentsék Árkádiát. Útjuk földmélyi birodalmakon át vezet, és persze folyton a nyomukban vannak kalózok: Maxigáz, Agyalap, Zsebpiszok, Popocici és Popfej. Jaj, de utáltam, hogy minden részben végig kellett hallgatni a nyavalyás dalukat!

A Magyar Televízió 1985 és 87 között csak az első felét vetítette le a sorozatnak, és csak jóval később, a Minimaxon ment le végig. Később DVD-n is kiadták, de érthetetlen módon összekutyulták az epizódok sorrendjét - a sorozat wikipedia oldalán összeállították a helyes sorrendet, ám elég nagy szívás, mert ha valaki DVD-n nézné, cserélgetheti serényen a lemezeket, annyira szétszórták az egymást követő részeket.

A nagy világrengés Árkádiát a föld alá temette. Azóta Arkádia lakói a föld alatt élnek. A múltjukat elfelejtették, mert őseik így akarták. Egyszer a napjuk, a Shagma beteg lett. Ekkor Árkádia gyermekei bemerészkedtek a múzeumba, ahová addig tilos volt belépniük. A múltukról felfedeztek néhány adatot, a Shagma meggyógyítására azonban nem találtak megoldást. A gyermekek megalkották, majd a Föld felszíne felé küldték követüket, Árkánát.

Egér a Marson

Sok mesénél nem szúrt szemet az őrület, de a német-osztrák-svájci-magyar-jugoszláv koprodukcióban készült Egér a Marson esetében már gyerekként is gyaníthattuk, hogy valami bizony nem stimmel. A szerencsétlen egérke a Marson ragad, és ugyan vannak barátai, sok-sok fura lénnyel találkozik, de valahogy mégis az maradt meg bennünk, hogy magányosan kínlódik a bolygón, és keservesen sírdogál, mert nincs senkije. Felnőtt fejjel pedig kifejezetten sokkoló szembesülni a kalandokkal: az egyik részben például lezuhan egy ufó, amiből egy robot bukkan elő. Össze-visza méltatlankodik, de rágyújt egy jó pipára, és rögvest jókedvre derül. Az epizód végén a különös lények egymásnak adogatják a pipát, végül nagytotálban láthatjuk a Marsot, ahogy füst gomolyog körülötte...

 

Mátyás, a házimanó

Nyugodtam kijelenthetjük, hogy ennél depressziósabb, nyomasztóbb mese egyszerűen nem létezik. Gyerekkoromban (is) valamiért szerettem, ki tudja, miért, de már akkor sem tudtam mit kezdeni vele, mert azt a teljes nihilt és kilátástalanságot, a nyomorúságos történeteket egyszerűen képtelenség feldolgozni. Miért? - tehetnénk fel a kérdést. 

Évekig keresgéltem, míg sikerült ráakadnom, a Mátyás, a házimanó eredeti címe ugyanis 

Murun Buchstansangur.

A hullaszínű, krumpliszerű lény valójában csak egy fej, aminek keze és lába van, klumpát és karórát hord, és a mosogató alatti falrepedésben él, az évek alatt felhalmozott mocsokban. Rothadó ételmaradékok, szemét - ez Mátyás, a házimanó kényelmes otthona. Tökéletesen bemutatja a rajzfilm világát és hangulatát az alábbi rész, amiben a címszereplő az ágyában heverészik, elindul sétálni, de esni kezd, hazamegy, piál egy kicsit, majd visszafekszik aludni. És vége.

 

Egyszer volt... az élet

Albert Barillé több sorozatát is vetítették - Egyszer volt... a világűr/az ember/Amerika -, de mind közül a mai napig az emberi testet bemutató a legnépszerűbb. Ennek oka igen egyszerű: egyszerűen zseniális, ahogy  óriási fantáziával és humorral mesél a testünkben zajló folyamatokról. A sorozat teljesen elszállt, a látvány fantasztikus, csak úgy hemzsegnek benne a furábbnál-furább lények. Visszatérő szereplők az erekben bóklászó vörösvérsejtek, az agyközpontban durmuló Glóbusz mester, Peti hadnagy, a nagyorrú vírus és a bamba baktérium. Valóságos akciójelenetek zajlottak, amikor egy kisgyerek megvágta az ujját, de az már gyerekkoromban is nyomasztott, hogy sorra halnak meg a figurák, és azt még rosszabbul éltem meg, amikor átgyúrják, megcsonkítják, feldarabolják a szereplőket - ugyan ez az élet rendje, ez zajlik a testünkben, de azért na.

 

Csip-csup csodák

Kalán néni, a barátságos anyóka férjével, Paprika bácsival éldegél egy kis faluban. A néninek van egy varázserejű kanala, amivel picivé tud zsugorodni, ám a kanál ugyanakkora marad. Kalánka összement, és nincs nyoma! Mivel érti a nyelvüket, egy csomó állat is szerepel a mesében, köztük Björn Halken, a viking egér, aki a családjával él Kalán néni házában a padló alatt. 

Talán meglepő, de ahogy a Nils Holgersson, a Múmin, úgy a Csip-csup csodák is japán animesorozat - rövid ideig mindhárom futott itthon képregényben is.

 

Vrungel kapitány

Különleges technikával készült ez a szovjet rajzfilm, amiben a Sztálinra hasonlító Vrungel kapitány Balsors nevezetű hajóján utazgat, miközben folyton gengszterek keresztezik az útját, no meg egy szürreális titkosügynök egy repülő robotbernáthegyi társaságában - ugyanis a klasszikus papírkivágásos  rajzfilmet valódi filmfelvételekkel ötvözték. Marha jól néz ki, és a történet is eszeveszetten pörög, a humora pedig egészen szürreális.