Jackie Chan és filmjei nélkül sokkal szegényebb lenne a világ, még akkor is, ha nem mind remekmű, és az elnyűhetetlen testű, szellemű és életkedvű akciósztár most is velünk lesz
A sas és a sárkány (2015)
Ki tudja miért, de a jócskán megerősödött kínai filmstúdiók az évtized közepén a fejükbe vették, hogy olyan gigaköltségvetésű történelmi filmeket készítek, amikhez kilóra vesznek meg hollywoodi sztárokat. Ilyen volt Matt Damonnal a Nagy Fal, és ilyen John Cusack és Adrien Brody, illetve Jackie Chan főszereplésével A sas és a sárkány, a címbeli sas pedig a római birodalmat jelöli, amely hatalma teljén elérte a kínai határt is a legendás Selyemutat követve. Cusack a jó római, aki Jackie-vel szövetkezik, Brody pedig a gonosz, és ezt annyira túljátssza, hogy az már kifejezetten jó. Ha a történet nem is sikerült parádésra, az akció és a látvány miatt érdemes bevállalni!
A vonatrablás (2016)
Jackie Chan nagy hazafi, és ezt senki sem vitathatja el tőle, és az elmúlt években sorra készítette a Kína modern kori küzdelmeit megörökítő, véresen komoly munkát, mint a polgárháborúval foglalkozó 1911 (2011) és a Shaolin (2011). Aztán a jelek szerint rájött, hogy a neki legjobban álló komédiázás és a hazafias téma egyáltalán nem ütik egymást, és így született a Vonatrablás, aminek eredeti címe a hangzatos Railroad Tigers volt, vagyis a Vasút Tigrisei. És ezek a Tigrisek a megszálló japánok ellen harcolnak, vezetőjük pedig egy egyszerű vasúti munkás, aki rakodóként mindent tud arról, mit, hogyan és miért szállítanak a japánok, A terv a megszállók megleckéztetése és elegendő étel szerzése a szegényeknek. Van, akinek ez túlságosan lightos, nekem bejött.
Sárkányikrek (1992)
A jelek szerint a korai kilencvenes években kötelező volt ikres filmeket csinálni, amire nyilván az egyre jobban fejlődő technika is rásegített, de, hogy finoman fogalmazzak, nem születtek örökbecsű alkotások a témában, hacsak a Dupla dinamitot Jean-Claude Van Damme-tól nem tekinti valaki mesterműnek. Természetesen Jackie Chan is kért egy szeletet az ikertortából, és két, születésükkor elválasztott hőse – milyen gonosz választ el egymástól ikertesókat? – egy dörzsölt, a harcművészetekben is jártas szélhámos és egy elismert, de félénk karmester, akiket a véletlen egymás mellé sodor. És kezdődhetnek a nagy félreértések, a még nagyobb verekedések és a rengeteg rohangálás, és az ilyesmi pont Jackie-nek való!
Jackie Chan: Rob-B-Hood (2006)
Ez az a film, aminek szinte minden készítőjét Channek hívják, beleértve hősünket, aki itt producer és társforgatókönyvíró, a rendező Benny Chant, a zeneszerző Fai Young Chant, a két társproducer Benny és Willie Chant, de ez csak egy kis érdekesség. A lényeg, hogy szívmelengető történetről van szó, ahol egy megrögzött csirkefogónak egy folyton bőgő kisbabát kell dédelgetnie, de a baba segítségével távol tarthatja magától az adósait, ám ehhez rendőrök és nehézfiúk között kell lavíroznia. Vajon képes lesz-e felülkerekedni a pelenkák, cuclisüvegek és giccses altatódalocskák iránti ellenszenvén? Képes lesz, és még verekedni is fog a csecsszopóval a kezében, ezt már most eláruljuk!
Kamukém (2001)
Az ilyen sztorik állnak igazán kézre a régimódi, a Részeges karatemester-féle klasszikus harcművész filmeket maga mögött tudó Jackie Channek: rengeteg galiba, rohangálás és akrobatika a modern Hongkong utcáin, lehetőleg pár csinos lány és néhány laposra verhető ostoba rosszfiú társaságában. Itt ugyan unalmas eladóként dolgozik, de a kaland így is megtalálja, amikor egy nap, ösztöneire hallgatva egy gyanús férfi nyomába ered, aki. Amikor rájön, hogy a férfi a közeli ékszerüzlet kirablására készül, vakmerően fejest ugrik az akcióba, hogy meghiúsítsa a rabló tervét. És innentől nincs megállás, és egy magánnyomozó – a hongkongi színészlegenda Eric Tsang – meggyőzi, hogy bújjon egy rendkívül gazdag üzletember rég eltűnt fiának a bőrébe.
