Hat évvel ezelőtt ért véget a Breaking Bad, ez pedig nagyon hosszú idő. Régóta újra akarom nézni a sorozatot, és valószínűleg egyben egészen más élményt nyújtana, mint heti bontásban, az évadok között hosszú várakozással.  Nyilván az emlékek is jócskán megkoptak, pedig az El Camino olyan szorosan kapcsolódik a sorozathoz, hogy pontosan ott kezdődik, ahol az véget ért, gyakorlatilag annak epilógusa. 

Jesse Pinkman a Breaking Bad legrokonszenvesebb karaktere volt. Drogos suttyóként ismerhettük meg, majd Walter White aljas rohadékká válásával párhuzamosan ő is komoly jellemfejlődésen esett keresztül: kiderült, hogy a maga módján romantikus alkat, és ugyan belekeveredik balhékba, de a szíve aranyból van. White ezt jócskán ki is használta, és az évadok során módszeresen manipulálva, tönkretette a srácot.

A sorozat úgy ért véget, hogy a nagy leszámolás és Walter halála után Jesse megszabadult rabtartóitól, és egy El Camino volánjánál eszelősen röhögve elszáguldott a naplementébe. Pedig sokkal többet érdemelt volna, a történetének egy teljesebb lezárását, nem ezt a kurta, odavetett jelenetet. Vince Gilligant, a sorozat alkotóját talán a lelkiismeretfurdalás vezérelhette, amikor végre megadta Jesse Pinkmannek, ami jár: az El Camino Jesse története – a cím ugyan az autóra is, de inkább Jesse életútjára utal, a göröngyös, szenvedéssel teli útra, amit végigjárt, és ami még vár rá. De miért kellett erre hat évet várni?

Ha rövid idővel a sorozatfinálé után jön ki, nagyobb lelkesedéssel fogadjuk, de most kissé mondvacsináltnak hat, sőt, ha gonoszak akarunk lenni, akkor azt is megkérdezhetnénk, hogy ki a fenét érdekel? A színészek nyilván öregedtek, a Jesse-t játszó Aaron Paul feje is kikerekedett, a nézők sorozatok tucatjait nézték végig azóta. Aztán mondhatnánk azt is, hogy mégiscsak jó visszarándulni a Breaking Bad világába, sajátos hangulatába – de hát erre meg ott van az előzmény/spinoff sorozat, a Better Call Saul. Persze Gilligan most is hozza ugyanazt a magas színvonalat: hosszú, elegánsan kitartott jelenetek, remek párbeszédek, fekete humor, komótos történetmesélés. Sőt, Robert Forster (Jackie Brown, Twin Peaks) jelenete egyszerűen zseniális, a széria legjobb pillanatait idézi. (Szomorú aktualitás, hogy épp a bemutató napján hunyt el, de mégiscsak szép dolog, hogy egy fantasztikus utolsó szereppel búcsúzott.) 

Aaron Paul remekül hozza a jól ismert figurát, annak megkínzott, megtört változatát, és azért megnyugtató, hogy Gilligan ebben a finoman melankolikus filmben rendezi a sorsát. Néhány korábbi szereplő is felbukkan a sorozatból – igen, ő is –, de szerencsére nem öncélú jelenetek ezek, hanem okosan kiegészítik, árnyalják a történetet.

Na de akkor is: mi a fenének kellett erre hat évet várni???

(Az El Camino október 11. óta elérhető a Netflixen, magyar felirattal.)