Luc Besson megkapta Robert De Nirót!

  • Vízer Balázs

Kinek drukkoljon az ember, a Franciaországba tévedt, elvileg jó útra tért amerikai maffiózócsaládnak, vagy az álmos kisváros ártatlan, de kissé irritáló lakóinak? Hát persze, hogy a gengsztereknek, ha DE Niro a családfő!

A dolog valahogy úgy történhetett, hogy oly sok évnyi rendkívül sikeres producerkedés után Luc Besson szeretett volna egyszer egy olyan filmet készíteni, mint annak idején Martin Scorsese, csak nem olyan véresen komolyat, mert az nem áll neki annyira kézre. Össze is haverkodott a rendezőlegendával, sőt, a főszerepre megszerezte annak kedvenc színészét, az Embert, Aki Tökéletesen Játssza a Gengsztert. Robert De Niróról van szó. Besson azonban hiába lett világpolgár az elmúlt évtizedekben, mégsincs otthon Bronxban vagy Chicagóban, így a Vérmesék története hazájában, a napfényes Franciaországban játszódik.

De hogy kerülnek amerikai olasz maffiózók egy vidéki francia kisvárosba? Hát a tanúvédelmi program keretében! Manzoniéknak, a hírhedt maffiózó családnak mindene megvolt egészen addig míg Fred, a családfő az FBI-nak tett vallomásával három keleti-parti maffiafőnököt is rács mögé juttatott, veszélybe sodorva ezzel kicsiny famíliája hétköznapjait. Húszmillió dolláros vérdíjjal a fején a tanúvédelmi program sem tűnik életbiztosításnak, de a maffia első számú ellenségének nem sok választása marad. Stansfield ügynököt bízzák meg, hogy Franciaországba telepítse Franket, feleségét Maggie-t, és két vadóc kamasz gyerekét. A kérdés persze az, be tudnak-e – vagy egyáltalán akarnak – illeszkedni a lagymatag kisvárosi környezetbe.

Abból nyilván nem születne akcióvígjáték, ha hőseink mintapolgárként viselkednének – ráadásul hamarosan megjelennek a bosszúszomjas egykori barátok is -, és innentől fogva tényleg Besson területén járunk. Producerként és forgatókönyvíróként az elmúlt hosszú évek alatt tökélyre fejlesztette a könnyed, de nagyon látványos, szinte vértelen, ironikus módon mégis egy az egyben a stilizált erőszakra épülő akciófilmjeit. Igaz, a receptet nagyrészt Hongkongból lopta, de ez már részletkérdés, és itt és most az számít, hogy Robert De Niro és a sajnos mostanában keveset játszó, de mindig elbűvölő Michelle Pfeiffer gyakorlatilag atomjaira szed szét egy álmos vidéki városkát, amihez Tommy Lee Jones asszisztál, szokás szerint fapofával! Ki ne akarná ezt látni?