Michael Jackson tényleg pedofil volt, vagy aljas hullagyalázás az erről szóló dokumentumfilm?

Ha igaz, amit a Neverland elhagyása állít, Michael Jackson szörnyeteg volt. No de igaz-e? A négyórás dokumentumfilm azonban ostoba, manipulatív előadásmódjával akkor is kétségessé teszi a tartalmat, ha történetesen az utolsó szóig igaz.

Világszerte óriási botrányt kavart az HBO Leaving Neverland - magyarul Neverland elhagyása címen látható, egyelőre csak az HBO GO-n - című dokumentumfilmje, és joggal: ha igaz, amit a filmben megszólaló Wade Robson és James Safechuck állít, akkor Michael Jackson nem az a jóságos különc volt, ahogy a világ megismerhette, hanem egy pedofil szörnyeteg, aki jéghideg számítással manipulált mindenkit.

Jackson tíz éve halt meg, és két egykori, igen közeli barátja valamiért most lépett a nyilvánosság elé, hogy a lehető legrészletesebben, saját büszkeségüket sem kímélve lecsupaszítsák magukat, és elmeséljék azokat a leggyalázatosabb dolgokat, amelyek állításuk szerint megestek velük a sztár ágyában. Sokan fenntartás nélkül hisznek nekik, sokan azonban aljas hazudozónak tartják őket, akik csupán a pénzért mocskolják be Jackson nevét - ha így van, akkor ez a legízléstelenebb hullagyalázás, amit csak ember elkövethet. Igaz lehet, hogy a pop királya egy förtelmes gonosztevő volt? 

Az ausztrál Wade Robson mindössze hétéves volt, amikor a sztár felfigyelt rá. A kisfiú már pici kora óta megszállottja volt Jacksonnak, a klipeket, koncertfelvételeket nézve sajátította el tökéletesen táncstílusát, amivel tehetségkutatót is nyert - így felléphetett példaképe oldalán annak koncertjén. Jacksont lenyűgözte a kisfiú tánctudása, később úgy nyilatkozott, hogy mintha csak a tükörképe lenne, saját magát látja benne. Elhalmozta a fiút és családját ajándékokkal, rendszeres vendég volt az otthonukban. Robson anyja egy idő után már családtagként kezelte, úgy szerette, mintha csak a fia volna. Mindnyájukat elvarázsolta a sztár személyisége, olyan volt, mint egy felnőtt testében élő gyerek, ártatlan és hihetetlenül jószívű. Egy idő után meghívta őket Neverlandbe, híres birtokára, és a család - majd csak Robson - egyre több időt töltött ott, és Jackson kedvessége szép lassan átalakult  - akár egy pók a hálója közepén, türelmesen várt, míg el nem kaphatta a csapdájába esett legyet.

James Safechuck tízévesen ismerkedett meg a popsztárral egy Pepsi-reklám forgatásán. Jackson ugyanúgy legjobb barátjává fogadta, sokat lógtak együtt, meghívta Neverlandba, és ahogy Robsonnál, egy ágyban aludtak, először csak filmet néztek és popcornt ettek, játszottak, hülyültek, majd szép lassan elszeparálta a családjától, és molesztálni kezdte a srácot, ami évekig tartott.

A két férfi vallomása - különösen Robsoné - hihetetlenül megrázó, aprólékos részletességgel mesélik el, miket művelt velük Jackson nap mint nap. Safechuck megosztja azt a történetet is, amikor az énekes ékszerekkel halmozta el, mert a fiú szerette azokat. Kapott egy jegygyűrűt is, és a hálószoba biztonságában eljátszották, mintha összeházasodnának. 

Jackson rafinált biztonsági rendszerrel szerelte fel a házat, hogy már messziről meghallja, ha valaki közeledne. Neverlandben a családtagoknak direkt olyan programokat szervezett, hogy jó messzire legyenek tőle, mikor aktuális kisfiú barátjával épp kettesben van. Miután szexuálisan zaklatta a gyerekeket, azt mondta nekik, hogyha kiderülne, mit művelnek kettesben, mindnyájan börtönbe kerülnének. Robson elmeséli, hogy Jackson többször análisan akart vele közösülni, sikertelenül, majd egyszer pánikolva magához rendelte a fiút, hogy nem emlékszik, hogy a fiú eltüntette volna véres alsónadrágját, tegye meg rögtön, különben menten lebuknak.

Embert próbáló feladat végighallgatni. Ha csak a tizede igaz, már az is borzalmas, a néző lelkét is megnyomorítja.

A két férfi és családjaik beszámolója azonban meglehetősen ellenszenves, és erről a tálalás is tehet.

A filmekben az érzelmi manipulációnak számos, igen egyszerű eszköze van: közelképek fájdalmas arcokról, könnyek, szívszaggató hegedű- vagy zongoramuzsika. Ennyi, nem is kell több, hogy megérintsék a nézőt. A film bőséggel használja ezeket. Amikor az áldozatok a szexuális aktusokról mesélnek, gyerekkori arcképeiket láthatjuk, a kamera az ártatlan tekintetű szemekre fókuszál, Jacksonról rendre olyan fotókat vágnak be, amelyeken épp úgy néz ki, mint maga az ördög. A könnyeket szuperközeliben láthatjuk, ahogy az emlékezéstől elszoruló torkú fiatalemberek nyeldeklésénél feltekerik a hangerőt. De összességében a Neverland elhagyása - mint film - egyszerűen igénytelen és olcsó. A négyórás játékidő sem indokolt, fele ennyi idő is bőven elég lett volna - gyaníthatóan ez is a hatásvadászat része, hiszen ha négy órán keresztül nyomják a fejünket a latrinába, jobban kikészülünk, és belénk rágja magát.

A Neverland elhagyása vásári stílusa miatt kifejezetten rossz film, és ha igazat is állítanak benne, nem így kellene tálalni. 

Sokan jogosan kifogásolják, hogy rettenetesen egyoldalú, a négy órán keresztül csakis az állítólagos áldozatokat és családtagjaikat halljuk. Minden állítást tényként kezel, a tanúk szavahihetőségének kétsége egy pillanatra sem merül fel. Pszichológusokat sem szólaltatnak meg, pedig az a néző, akinek hálisten semmiféle tapasztalata nincs a gyerekkori szexuális zaklatásról, egyszerűen nem érti, mi ennek a pszichés mechanizmusa. Abszurd és érthetetlen, hogy a gyerekek bár furának találták, különösebben nem csináltak problémát Jackson perverziójából, nem nyomták el magukban az emlékeket. A mai napig tökéletesen emlékeznek mindenre - és akkoriban mindössze a szeretet szoros kifejezésének vélték. Ugyanis mindketten - az évekig tartó abúzus előtt és közben, sőt jó darabig utána is - gyakorlatilag szerelmesek voltak a sztárba. Lássuk be, ezt képtelenség ép ésszel felfogni, feldolgozni, hiszen egy ilyen extrém helyzetben gyaníthatóan úgy működik a psziché - pláne egy gyereké -, amit el sem tudunk képzelni. De így, magyarázat nélkül - meglehetősen fura.

Mindezek mellett Wade Robson kifejezetten ellenszenves. Jackson a magához édesgetés jegyében azt mondta neki, hogy úgy érzi, mintha a fia volna, és fiamnak is szólította. És amikor az énekes Los Angelesbe költöztette a családot, hogy a kis Wade mindig a közelben legyen, az apát - hiába könyörgött - lelkiismeretfurdalás nélkül Ausztráliában hagyták, eldobták, mint egy darab szemetet. A férfi egyre jobban szétesett, bipoláris zavarral diagnosztizálták, majd miután végleg magára maradt, öngyilkos lett. Gyakorlatilag meggyilkolták.

Az anyák viselkedése is érthetetlen: Jackson tényleg annyira megbabonázta volna, hogy rövidke ismeretség után - egyik fiúnál konkrétan négy óra - megengedjék, hogy egy ágyban aludjon a gyerekükkel? Jackson tényleg annyira elragadó személyiség volt, hogy még az alapvető anyai ösztönöket is képes volt megsemmisíteni?

Rengeteg kérdés merül fel a Neverland elhagyása nézése közben. Azt sem érteni, a két férfi miért most állt elő a vádakkal, hiszen korábban Jackson mellett tanúskodtak, amikor azt többször is pedofíliával vádolták - bár az elmondottak alapján az, hogy beléjük sulykolta, hogy rájuk is börtön vár, ha kiderül, már ösztönösen a sztár védelmére késztette őket, ahogy a feltétlen szeretetük és ragaszkodásuk is. Van azért valami elég homályos magyarázat, hogy egyikük a gyerekét látva döbbent rá igazán, mi történt - de jótékonyan elfelejtik megemlíteni a filmben, hogy Robson másfél milliárd dollárra pereli a Jackson hagyatékát kezelőket. Ahogy azt is, hogy korábban hihetetlenül sikeres karrierje a 2010-es évek elején összeomlott: már 14 évesen olyan sztárok koreográfusa volt, mint Britney Spears vagy az ’N Sync, de csődbe ment, és sikertelenül próbálta megrendezni a Cirque du Soleil Michael Jackson dalait felhasználó show-ját, mert az énekes vagyonát kezelő alapítvány nem engedélyezte. Ekkoriban állt elő először a pedofilvádakkal, könyvkiadókat keresett fel, hogy kiadják memoárját, de ez sem jött neki össze, majd ezután mesélte el történetét a dokumentumfilmben.

És mi jöhet ezután? Jacksont már életében többször vádolták pedofíliával, de végül mindig tisztázták a nevét. Az Index összeszedte, hogy ezeknél a vádaknál általában akadt valami megkérdőjelezhető, mi pedig arról írtunk korábban, hogy mik azok, amik Jackson bűnösségére utalhatnak. Mindenesetre valóban ellentmondásosak a nyilatkozatok, és a dokumentumfilmben is elhangzanak olyan dolgok, amelyek megcáfolják például Jackson egykori szobalányának állításait. A nő szerint egyértelmű jeleit, kellékeit hagyták szem előtt a szexuális aktusnak, noha a két férfi azt állítja, hogy Jackson tökéletesen kitervelt mindent, minden nyomot eltüntetett, ahogy a gyerekek filmrevételéről sem esik szó a filmben.

Nap mint nap egyre többen szólalnak meg az üggyel kapcsolatban, Jackson dalai és megjelenései több helyen is tiltólistára kerülnek, és csak remélhetjük, hogy valamikor megtudhatjuk, hogy ki a fene volt Michael Jackson? Egy óriásgyerek, aki túl fura volt ahhoz, hogy megértsék az emberek, vagy egy gátlástalan szörnyeteg?