Egy fiatal vidéki srác irodalmi karrierje egyik pillanatról a másikra nem csak beindul, de az egekbe szökik, ám a sikernek hatalmas ára van. Talán pont ezért tűnt el. Vagy annak más oka van?
Írónak, mármint igazán jó írónak lenni nagyon nehéz lehet, legalábbis ezt sugallják a filmek, és ezt sugallja a fiatal elhunyt híres írók hosszú listája. Ez a felvetése, tartalma és végkicsengése a Sidney Hall eltűnése (2017) című független amerikai filmnek, és érdekes módon a rendező-forgatókönyvíró Shawn Christensen eddigi összes munkájának címében – és tartalmában – ott szerepel az eltűnés szó vagy annak valamely szinonimája, lásd a Before I Disappear (2014) és az Elhurcolva (2011).
Merthogy Sidney Hall (Logan Lerman) író, bár amikor megismerjük, még csak egy kisvárosi diák, a szokásos problémákkal. Anyja (Michelle Monaghan) agresszív, kontrollmániás, az egyik osztálytársa folyamatosan zaklatja - bár másokkal is mindig kötekedik -, ő pedig szerelmes egy lányba (Elle Fanning), akit nem mer megszólítani. Aztán Sidney írni kezd, amivel azonnal bajba kerül – első, az osztály előtt is felolvasott műve a maszturbációról szól -, de az egyik tanára (Yahya Abdul-Mateen II) felfedezi benne a tehetséget, és elindítja a siker felé vezető úton. Csakhogy Sidney könyvében olyasmiről ír, ami másoknak és önmagának is árt, a siker pedig egyre inkább tehernek bizonyul. A lánnyal, akivel végül csak összejön, egyre jobban eltávolodnak egymástól, viszonya lesz valaki mással, és lassan minden összeomlik körülötte.
És egy napon Sidney Hall nyom nélkül eltűnik. Majd egy évtizeddel később egy rejtélyes nyomozó Kyle Chandler) kutakodni kezd az eltűnt író után, akinek a könyveit titokzatos tűzesetekkel hozzák kapcsolatba. Merthogy valaki sorra járja körbe a vidéki könyvtárakat, és elégeti a szerző összes művét. És innentől az, ami eddig egzisztencialista dráma volt, különös irodalmi thrillerbe megy át, hogy aztán egy még különösebb barátság krónikája legyen. És nem mindenki szerette a filmet, volt, aki szerint az önsajnálatról szól, más szerint torz képet fest a nőkről, de Shawn Christensen egy valamiben nagyon jól döntött. Hogy Logan Lermannak (Börtönvonat Yumába, Harag, Noé) adta Sidney Hall szerepét. Lerman, aki pályáját gyerekszínészként kezdte, és most, 27 évesen is babaarca van, generációjának egyik legjobbja – ő egyébként Al Pacino protezsáltja a Hunters című nácivadász tévésorozatban -, és itt is nagyszerű. Megvan benne egyfajta gyermeki ártatlanság, ha úgy tetszik, naivitás, mégis bőven van elég karizmája ahhoz, hogy elvigyen egy főszerepet és egy egész filmet.
Miatta, Elle Fanning , illetve egy kisebb, de fontos szerepet kapó új kedvencünk, Margaret Qualley miatt érdemes a filmet megnézni – az utóbbi volt a lökött stoppos hippi csaj a Manson családból a Volt egyszer egy... Hollywoodban.
