Milyen az előkelő angol fasizmus?

  • Vízer Balázs

Főrangúak és főnácik népesítik be Shakespeare talán legismertebb királydrámájának egyik legmodernebb feldolgozását, aminek Ian McKellen nem csupán főszereplője, de forgatókönyvírója is volt.

William Shakespeare a valaha élt legnagyobb drámaíró, legjobb művei sosem mennek ki a divatból, sosem kerülnek ki a színházi repertoárokból, és bár több száz évvel ezelőtt születtek, ma is rengeteg módon értelmezhetőek. Sőt, egy időben kifejezetten divat volt Shakespeare újraértelmezése, újraöltöztetése és újrafogalmazása, ha úgy tetszik, újrafazonírozása, és ezt a sort valószínűleg Richard Loncraine 1995-ös filmje kezdte meg.

Mármint a moziban, merthogy a színház világában ez a folyamat jóval előbb megkezdődött, olyannyira, hogy maga a III. Richard is a Royal National Theatre egyik színházi előadása nyomán született meg, amelynek címszereplője Ian McKellen volt. Igen, a színész, aki egyszerre volt Gandalf és Magneto – és aki a darabot forgatókönyvíróként filmre adaptálta. És volt mit átírni, hiszen az új cselekményt az 1930-as évekbe helyezte, és a fasizmust Anglia győzelmét vizionálta. Az előkelő nemesi társaság a York-ház seregeinek győzelmét ünnepli a Lancasterek hívei felett. A polgárháború véget ért. IV. Edward király ül a trónon amerikai feleségével, Elisabeth-tel, és nevelik gyermekeiket. Úgy tűnik, örökösben nem lesz hiány, ám Richárdnak, Edward öccsének is fáj a foga a trónra, ezért gátlástalanul és alattomosan minden útjában álló riválisa életére tör...

Az eredeti királydráma új értelmezést nyer a fasizmus árnyéka alatt, és Ian McKellen, akinek karakterét Shakespeare eredeti antihőse mellett a brit fasiszta párt valóban élt vezetőjéről, Oswald Mosley-ról mintázta. És valóban hátborzongató lett, a régről ismert történet pedig ezáltal teljesen új színezetet kapott – igaz, változtattak is rajta, egyes karakterek szerepét felnagyították, másokét meghúzták, és rendkívül hangsúlyos szerepet kapott a látvány, a kosztümök és a helyszínek. A jellegzetes angol helyszínek, az angol kulturális örökség részei, amelyek (szöveg)környezetükből kiragadva, náci szimbólumokkal felaggatva szintén új arcukat mutatják meg.

És persze ott vannak az angol színjátszás legnagyobbikai, McKellen mellett Jim Broadbent, Nigel Hawthorne és Kristin Scott Thomas, illetve két amerikai kolléga, Annette Bening és Robert Downey Jr., akiknek remekül áll Shakespeare. Nem véletlen volt akkoriban olyan nagy siker ez a minden ízében újszerű, mégis klasszikus alapokon nyugvó alkotás, amely angol film létére 3 Oscar-jelölést is kapott, a legjobb forgatókönyv, illetve jelmez- és látványtervezés kategóriákban.