Steven Seagal a mai napig márkanév – akárcsak a Koccintós, a WU2 vagy a Pitralon. Ám volt idő, amikor hősünk nyomokban sem emlékeztetett egy kolbászfüstölőben raboskodó örvös medvére, filmjeit pedig akár az ABC első négy betűjével is lehetett kategorizálni. Idézzünk hát fel öt ikonikus pillanatot abból a korszakból, amikor Seagal mackó még nem a műszaki boltok alsó polcáról szegezte pisztolyát a vásárlók bokájára, és keményebb volt, mint a pizzás csiga a Coopban.
Ölve vagy halva – Steven kitakarít a nonstopban
Spejbl bácsi, az elszabadult csehszlovák bábfigura boltvezetőként elkápráztatja a mimikamestert fenomenális vicceivel, aki szokásához híven a belét röhögi ki.
Az őt követő vevősereg azonban már nem Balázs Péter-bohózatokon szocializálódott,
így shotgungolyóval honorálják az öreg humorát. Steven – nem lévén más választása – faarccal konstatálja a hálátlan közönségreakciót, majd felindultságában tönkreteszi az árufeltöltő egyhavi munkáját: repül a sóletkonzerv és törik a Dankó Pistás üveg. Végül előbújik hősünkből a klimaxos irodalomtanárnő, és a társaság legtöbbet káromkodó tagját részesíti a legcsúnyább retorzióban: esélyegyenlőségi térdre rogyás közben elkapja az egérarcú kópé grabancát, majd gondoskodik róla, hogy soha többé ne tudjon indulni a madarak-fák napi zsákbanfutáson.
Lángoló jég – Pirospacsi a restiben
A westernpub ujjeltartós törzsvendégei túltolják a murcit, és vegzálni kezdik a helyiségben tartózkodó rokkantnyugdíjas indiánt. Vesztükre a gumiarcú dumafranci nem gondolja úgy, hogy a Farkasokkal táncoló untig elég kompenzáció volt mindezért, így hát élő lengőtekeként tarolja le a potenciális Capitolium-ostromlókat.
A helyi főbuflák számára azonban egy gyermekjátékkal kedveskedik:
a Garázdálkodj okosan lényege, hogy amennyiben valamelyik fél pirospacsi közben rá tud somni a másik kezére, egy parasztsallert vihet be játszótársának. Mondanunk sem kell, hogy a pacalfejű redneck húzza a rövidebbet, Steven öklénél azonban jóval fájdalmasabb az a Szabó Péter-életműdíjas bölcsesség, melyet nevelő célzattal intéz hozzá.
Tűz a mélyben – Tűzoltás tűzzel
Az ízlésrendőrség üldözőbe veszi Stevent, melynek miértje egészen a 16. másodpercig nem világos.
Ekkor azonban megcsodálhatjuk csíkos malaclopó kabátját,
melynek láttán egy paradicsommadár násztáncot lejtene körülötte. A hatóság természetesen kudarcot vall, különösen igaz ez a Gorbacsov-imitátorra, aki az öngyulladást elkerülendő, jelzőrakétával a kezében játssza el a New York-i szabadságszobrot. A csíkos dzsekis grimaszcsászárnak azonban nincs ínyére a hidegháborút parodizáló performansz, ezért kilövi emberünk kezéből a csillagszórót. Majd a levegőben a tűzvédelem jegyében még egyet rálő a pirotechnikai eszközre, megóvva ezáltal Mihailt (R.I.P.) attól, hogy Jeanne D’arc sorsára jusson.
Halálra jelölve – Steven megrepteti a betépett reggae-sztárt
A lófarkas táncoskomikusról sok minden elmondható, de hogy tiszteletben tartaná ellenlábasai privát szféráját, az biztosan nem.
A cserkészlányokkal hetyegő gengszter már a fehér atléta-fekete fecske kombóért életfogytiglant érdemelne,
ám hősünk mégsem ezért vonja felelősségre a jóvágású dzsigolót. És bár semmi hasznos információt nem tud kihúzni belőle, halála mégsem hiábavaló, Steven ugyanis pisztolya mellett elsütheti az általános filmtörténet egyik legfrappánsabb mondatát. És bár ezt követően joggal érdemelne meg két hét fizetett szabadságot, ő bizony nem pihenhet: a gardróbból ugyanis ráront Bob Marley zabigyereke, akit a fater azért nem vállalt fel, mert a zöld helyett inkább a szintetikus pörgetőket preferálta. És bizony akkor sem hazudtolja meg önmagát, amikor a kérdezz-felelek helyett inkább kötél nélkül kísérel meg bungee jumpingot a csukott ablakon át.
Törvényre törve – Steven, a kocsmai erkölcscsősz
Steven szenvedő szerkezetű trilógiájának (Ölve vagy halva, Halálra jelölve, Törvényre törve) harmadik etapja nem véletlenül tölti be a csúcsdísz funkciót, a következő klasszikus jelenetben ugyanis a gyémántvágó korong is kicsorbulna hősünkben. Ezúttal a Budmil-mackós Baráti Kör klubdélutánját zavarja meg,
és miközben úgy röpteti a lóf@szokat a levegőben, mint Bóbita a szárnyas malacot,
ő van a leginkább felháborodva, amikor a jólöltözött vendégek száját elhagyja egy trágár szó. És miközben előtör belőle a prűd sekrestyés néni, nem feledkezik el róla, hogy a pultost is vegzálja a túlárazott Hubi okán.
