Szamurájok a vadnyugaton?

Nem mondhatnánk, hogy A harcos útja (2010) tipikus darab - bár volt már hozzá hasonló -, hiszen szamurájok és nindzsák csapnak benne össze a jól ismert vadnyugati martalócokkal. Persze dróton rángatva.

Nem új dolog, hogy a nyugati – rendszerint hollywoodi – filmgyártás összefonódik a távol-keleti mozi hagyományaival: van, amikor egy nyugati kerül az egzotikus keletire, és van, amikor fordítva. Nagy klasszikus ebben a műfajban a westernbe oltott szamurájfilm, a Vörös nap (1971) Alain Delonnal, Charles Bronsonnal és a legendás Toshirô Mifunével, és valami hasonlóval próbálkozik a dél-koreai A harcos útja (2010), amiben ugyan nincsenek az előbbiekhez hasonlóan nagy nevek, és nem lett azonnal klasszikus darab, de nagyon szórakoztató, izgalmas és látványos produkció, amiről egyébként elsőre nem is tudni, hogy koreai.

Adott ugyanis egy halálos harcos, bizonyos Yang (Dong-Kun Jang), aki egy japán sógun orgyilkosa, de mint háromszáz korábbi filmből tudjuk, minden kegyetlen gyilkos életében eljön az a pillanat, amikor felébred a lelkiismerete, és megkíméli valakinek az életét – persze csak akkor, ha az illető elég jóképű és hajlamos némi búskomorságra. Yang is megkíméli az ellenséges klán utolsó sarjának, egy kisgyermeknek az életét. Emiatt menekülni kényszerül a gyermekkel, és az óceánt átszelve egy poros vadnyugati kisvárosban találnak menedéket, ahol új ismerősökre talál a cirkuszi késdobáló és a város részegének személyében. A kardját letéve Yang felvirágoztatja a mosodát, és egyre nagyobb köztiszteletnek örvend. A béke és nyugalom azonban nem tart sokáig, banditák fenyegetik a kisváros lakóit. Yang kénytelen újra elővenni a fegyverét – és ahogy a mondás tartja, amint előkerül a penge a hüvelyéből, az rögtön az üldözői fülébe jut.

Igen, van egy csinos helyi kisasszony (az ezúttal vörös hajú Kate Bosworth) is – a filmekben még a legmocskosabb vadnyugati porfészkekben is lakik egy makulátlan angyal -, vagyis A harcos útja két oldalról is hozza az összes klisét, keletit, nyugatit egyformán, vagyis nem mondhatjuk azt, hogy a szintén koreai Sngmoo Lee rendező teljesen eredeti formulával dolgozott, de amivel dolgozott, azt jól használta. És jó főhősnek Dong-Kun Jang is, akit a hatalmas sikerű háborús film, a Harcosok szövetsége (2004) főhőseként láthattunk, jó főhős, Danny Huston szokás szerint karizmatikus gazembert játszik, vicces fickónak – és mellesleg a legjobb színésznek pedig ott van Geoffrey Rush. És nem mondom, hogy a dróton rángatott nindzsák és szamurájok nem hatnak furcsán a vadnyugati környezetben, de részben pont ettől olyan szórakoztató a film.