Truman show - amikor agyunkra megy a valóság

A 90-es évek egyik legemlékezetesebb filmjéről még egy mentális zavart is elneveztek, miután egyre több ember képzelte azt, hogy egy valóságshow főszereplőjeként éli életét.

A valóságshow-k nagy találmánya, illetve felfedezése, hogy az emberek imádnak kukkolni. A voyeurizmust pedig ki is használják, és hatalmas hasznot hajtanak belőle. De van az az állapot, amikor a közönség ingerküszöbe szintet lép, és már nem elégszik meg azokkal a valóságshow-kkal, ahová a szereplők saját akaratukból jelentkeznek, hiszen az mégis csak távolabb van a valóságtól, még ha benne is van a nevében. Ekkor jön a zseniális ötlet: teremtsünk meg egy olyan embert, akinek az egész élete a tévénézők szeme előtt zajlik, és erről csak és kizárólag egyetlen ember nem tud: a valóságshow főszereplője.


Ez a kiindulópontja a Truman show-nak, főszereplője Jim Carrey, akinek ez volt az első komoly szerepe a számtalan vígjáték után. Peter Weir, a film rendezője tudta, mit csinál. Kockáztatott, és nyert. Ő volt az, akinek a szerepre legelsőként Jim Carrey jutott eszébe: miután látta őt az Ace Ventura állati nyomozójaként, egyből mellette döntött, mégpedig azért, mert – saját bevallása szerint - emlékeztette Charlie Chaplinre. Jim Carrey is örült a szerepnek, úgy nyilatkozott, hogy ez volt az egyik legjobb forgatókönyv, amit valaha olvasott. A közös munka azonban mégsem ment egyszerűen, legalábbis az elején. Már csak azért sem, mert Carrey szerződésében egy olyan pont is volt, miszerint megvétózhatta, illetve átírhatta a forgatókönyvet. Azonban Weirt annyira lenyűgözte a színész improvizációs képessége, hogy megtalálták a közös hangot, és a forgatás sokkal interaktívabb lett ezáltal. Jim Carrey elmondta, hogy mivel az élete folyamatosan a rajongók és a paparazzik előtt zajlik, nem volt nehéz beleképzelnie magát a főhős helyzetébe. A rendező szeme előtt pedig Michael Jackson lebegett: minden idők egyik legnagyobb popikonja is inspirálta a film elkészítésekor, hiszen az ő élete is teljes egészében a nyilvánosság előtt zajlott.

A kilencvenes években született meg a valóságshow műfaja a televízióban, és akkorra sikerre és közönségre tett szert, hogy a legnagyobb közönségarányokat illetve nézőszámokat produkálták a különböző tematikájú valóságshow-k. Úgy látszik, hogy több embernek az agyára is mentek: 2008-ban a New York Times-ban jelent meg egy cikk egy furcsa jelenségről: pszichológusok szerte az Egyesült Államokban és Angliában számos olyan esetet rögzítettek, ahol a pácienseknek hasonló tüneteik voltak, és ezt a szakemberek egyszerűen Truman szindrómának vagy Truman Show delusionnek keresztelték el: az ebben szenvedő betegek azt hitték, hogy életük egy tévés valóságshow-ban zajlik, melynek ők a főszereplői. A legtöbb esetben a páciensek a terápián megemlítették a film címét. 2013-ban egy egész újságcikk jelent meg egy ohiói tanulóról, aki ebben a mentális zavarban szenvedett, melyet ezen a linken lehet elolvasni. Egy pszichiáter egy konkrét esetet is említett: egy betege, aki szintén ebben a szindrómában szenvedett, felmászott a Szabadság-szobor tetejére, mert azt hitte, hogy iskolai szerelme ott fogja őt várni, és ez lesz a kulcsa annak, hogy elhagyhassa a show-t, ami természetesen csak a fejében létezett.

Az eredeti szerződésben még az szerepelt, hogy Andrew Niccol, a film forgatókönyvírója rendezheti meg a filmet, ez lett volna az első rendezése, de a Paramount meghátrált, látva a becsült, 80 millió dolláros költségvetést. Kissé megijedtek ennyi pénzt rábízni egy elsőfilmesre, és ezzel a nagy költségvetéssel inkább egy A listás rendezőt bíztak volna meg, ezért Niccolnak fizettek egy kisebb összeget, hogy „álljon félre”. Szóba került Brian de Palma, Tim Burton, Terry Gilliam, Barry Sonnenfeld és Stephen Spielberg is, végül Peter Weir írta alá a szerződést 1995-ben, miután Niccol beajánlotta őt.

A Paramount egyébként nagyon óvatos volt a végül 60 millió dollárból készült filmmel kapcsolatban, melyet a valaha készült legdrágább művészfilmnek nevezett. A stúdió szerette volna, ha a film egy kicsit viccesebb és kevésbé drámai lenne, és ezt a nézetet Weir is osztotta. Azt is gondolta, hogy Niccol forgatókönyve túl sötétre sikeredett, és tizenhatszor dobta vissza, mire neki is megfelelt, és elkezdhette a forgatást. A végeredményt szombaton éjszaka megnézhetjük.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu