Ha egyetlen egy számmal kellene jellemezünk a ’90-es évek rockzenéjét, akkor minden kétséget kizáróan a Nirvana 1991-ben megjelent emblematikus dala volna a legkézenfekvőbb választás. A „Smells Like Teen Spirit” ugyanis egy egész generáció himnusza lett és végül alapjaiban változtatta meg a rockzenéről addig alkotott képet, megnyitva a kapukat az alternatív műfajok előtt és végérvényesen elmosva a mainstream és az underground közt korábban húzódó határokat
A szám az egyetlen track a banda „Nevermind” című második nagylemezén, amelyben mindhárom tag dalszerzőként lett megjelölve, ugyanis megírásából Kurt Cobain énekes/gitáros mellett ezúttal kivételesen Krist Novoselic basszusgitáros és Dave Grohl dobos is kivette a részét.
A dal alapjai a frontember fejéből pattantak ki néhány héttel az album felvételeinek megkezdése előtt, miután feltett szándéka volt, hogy egyik kedvenc zenekara, a Pixies hatására megírja a tökéletes, nagybetűs pop dalt.
A később legendássá vált nyitó gitárriffet és a refrén énekdallamát meg is mutatta Novoselicnek, aki az előbbit nevetségesnek találta, így Cobain bosszúból másfél óráig körbe-körbe játszani kezdte azt zenésztársainak. Krist javaslatára időközben kissé lelassították, majd ő a verse basszusszólamaival, Dave Grohl pedig a jól ismert dobkísérettel járult hozzá az addigi ötletekhez, aminek köszönhetően végül megszületett a ma már rocktörténelmi jelentőségű, végleges verzió.
A dal címét Kurt akkor találta ki, amikor egy barátja, Kathleen Hanna, egy csak lányokból álló rockzenekar, a Bikini Kill énekese a következő sort írta a falára: „Kurt Smells Like Teen Spirit", azaz „Kurtnek Teen Spirit szaga van". Kurt akkori barátnője ugyanis az abban az időben piacra dobott Teen Spirit nevű dezodort használta, aminek illata ezáltal az énekesre is átragadt. Kurt azonban - miután Hannával rengeteget beszélgettek olyan témákról, mint az anarchia és a punk rock zene - azt gondolta, hogy a mondatnak valamiféle forradalmi, átvitt értelme van és csak hónapokkal a kislemez megjelenése után tudatosult benne, hogy a szóban forgó dezodor egyáltalán létezik. Bár nem sokan tudják, de a számot mindössze háromszor játszották el a stúdióban, ebből a második próbálkozást tartották meg, és ezt a változatot hallhatjuk viszont a „Nevermind” című albumon is.
1991. augusztus 17-én a banda Samuel Bayer rendezésében leforgatta a dalhoz készült, ma már ikonikus videoklipet is, a kisfilm elkészítésének költsége pedig kevesebb mint 50 ezer dollár volt. A kislemezt 1991 szeptemberében jelentette meg a zenekar kiadója, a Geffen Records, akik eleinte nem sok reményt fűztek annak sikeréhez, hiszen hangzása a korszak divatos zenéihez szokott hallgatóság számára akkoriban még meglehetősen furcsának és újszerűnek hatott.
Az alternatív rock ugyanis abban az időben még egyáltalán nem számított népszerűnek, hiszen a Nirvana felbukkanásáig még javában az előző évtized glam metal- és hard rock bandáit szinte futószalagon szállító Los Angeles számított a rockzene fellegvárának. A dal ennek ellenére nem várt népszerűségre tett szert, miután az egyetemi- és a modern rock rádiók sugározni kezdték, a sikerhez azonban a legnagyobb mértékben a hozzá készült videoklipet egyre kiemeltebb rotációban műsorára tűző MTV járult hozzá, a folyamatos zenetévés jelenlét ugyanis végül meghozta a zenekar számára a mainstream áttörést.
A kislemez a rádiók kedvencévé vált, a kritikusok és a közönség körében is hihetetlen népszerűségre tett szert, világszerte a Top 10-be jutott a poplistákon, később pedig több Grammy-díjra is jelölték.
A Nirvana az 1992-es MTV VMA-gálán a „Legjobb új eladó” és a „Legjobb alternatív rock” kategóriákban is győzedelmeskedni tudott, a 2000-ben megjelent Guinness Rekordok Könyve szerint pedig a dal videoklipje az európai MTV addig legtöbbször játszott kisfilmje volt.
A grunge hullámot berobbantó „Smells Like Teen Spirit” azonban nem csupán egy sláger volt a sok közül, hanem egy dühös, lázadó és kiábrándult generáció himnusza, egy olyan szimbólum, ami a mai napig egyet jelent a ’90-es évekkel, és ami szinte pillanatok alatt változtatta meg a rockzene addig ismert arculatát.
