Dalról dalra az új Meszecsinka album, az Árnyék

Június 10-én jelent meg a Meszecsinka hatodik lemeze, az Árnyék. Ez a korong hatnagyon különleges alkotást tartalmaz, melyekről most külön-külön mesélnek azenekar tagjai, Oláh Annamari énekesnő és Biljarski Emil gitáros, billentyűs.

Ég veletek
Annamari: Hatalmasat változott az életem az elmúlt egy évben, de amikor ezt a dalt írtam (2 éve), még nem tudtam, mit hoz a jövő. Ezt a változást énekelem meg, azt hiszem, benne van a lényeg: hátra hagyok mindent, mi volt, mindent, mi voltam egykor.

Emil: Három éve egy oroszországi folk fesztiválon léptünk fel, ahol felejthetetlen emlékekkel és egy orosz népi hangszerrel – guszlival – gazdagodtunk. Ez az első dal, amiben Annamari ezen a hangszeren kíséri magát. Én az orosz népi ének hatását is vélem felfedezni benne.

Forrás: Meszecsinka


Kamwa
Annamari: A pandémia alatt született improvizációból. A Kamwa címet pedig onnan kapta, hogy miközben énekeltem, annak az orosz fesztiválról kapott oklevelet néztem, aminek Kamwa volt a neve és nagyon szerettem.

Emil: A Kamwa szó vízi sámánt jelent Északi-Urál Hegység ősi lakói nyelvén. Ezt a nevet viselte az a különleges fesztivál is, ahol pár éve felléptünk. Erős inspirációt adott a hely, amely a finnugor törzsek őshazája is.

Szélben
Annamari: Nagyon szeretem a levelek árnyékát nézni, ahogy fújja őket a szél. Egyszer aztán egészen meglepő érzések jöttek elő belőlem ennek hatására. Szeretnék más lenni, mint amilyen eddig voltam.

Levegőt
Annamari: A pánikrohamaimról szól, s annak legyőzési kísérletéről.

Forrás: Meszecsinka


Engem úgy veszel körül
Emil
: Tavaly felkértek, hogy játsszunk a Petőfi Akusztikban, és ennek egyik feltétele egy magyar dal
feldolgozása volt. Kirándultam a Börzsönyben és egyszer csak rátaláltam a Bajdázó tóra. Ismertem az azonos nevű zenekart, de nem tudtam, hogy innen ered a nevük. Hatással volt rám a tó nyugalma és az úton hazafelé hallgattam a Bajdázót. Ennél a dalnál kikristályosodott bennem, hogy ezt fogjuk feldolgozni. Jól sikerült, így bevettük a repertoárba is.

Madárka
Emil: A legfurcsább dalunk. Reményik Laci barátom szeret természeti hangokat felvenni, komoly hangarchívumot gyűjtött, amely a Remlac.hu oldalán elérhető. Csináltam minimál alapot és körülvettem a tőle kölcsönvett hangokkal. Annamarinak ez a népdal jutott eszébe hozzá. Felemás lett és vészjósló, mint a világunk most. A végén a madarak elrepülnek és ki tudja, visszajönnek-e még ebben az életciklusban.