A szín képe, a kép misztériuma - katalógus bemutató

2024. december 18. (szerda) 17:30 ISBN könyv+ galéria 1000 Budapest, VIII. kerület, Víg utca 2
Ingyenes
2024. december 18. (szerda) 17:30 ISBN könyv+ galéria 1000 Budapest, VIII. kerület, Víg utca 2
Ingyenes

Kerekasztal-beszélgetésre résztvevői: Zsikla Mónika kurátor, dr. Antal Péter műgyűjtő és Csalár Bence divatújságíró, divatszakértővel
Moderál: Vizi Kata, a MODEM ügyvezetője

A katalógus Zsikla Mónika (a kiállítás kurátora), Michael Fehr és Seregi Tamás tanulmányaival indul, majd gazdag reprodukciókkal és enteriőr fotókkal vezeti végig az olvasót a kiállítás (7+1) szekcióin. A kötet a tárlaton szereplő 111 kiállító művész névsorával zárul. Részlet a monokróm eszméjéről Seregi Tamás tanulmányából:
„Hogy mi ez az eszme, annak meghatározásához Thomas McEvilley-t hívhatnánk segítségül: A kézügyesség tagadásra kerül. A mesterségbeli fogások tagadásra kerülnek. A kompozíció tagadásra kerül. A színkezelés és a színviszonyok tagadásra kerülnek. A téma, a dráma, a történet, a festő jelenléte, a testi érintkezés hiányzik. A szín akár hengerrel vagy festékszóróval is felvihető, sőt akár lehet a festetlen vászon eredeti színe is.”

A kiállításról:
A szín képe, a kép misztériuma címen átfogó válogatást mutatott be a legjelentősebb hazai magángyűjtemények közé tartozó Antal–Lusztig-gyűjtemény monokróm festészeti darabjaiból. Tulajdonosa, dr. Antal Péter a 2000-es évek közepén kezdett monokróm festményeket vásárolni, a több mint ötszáz mű gyűjteményének különálló szegmensét képezi. Az elmúlt évtizedekben számos itthoni és külföldi tárlaton láthattunk kisebb-nagyobb szelekciót ezekből a monokróm munkákból. Az egészében azonban még sohasem látott anyag jelentőségét többek között az adta, hogy e kivételes gyűjtői elköteleződésnek köszönhetően a monokróm festészet szellemisége és öröksége nemcsak az egyes életművekben, konzekvens alkotói törekvések mentén él tovább a hazai diskurzusban, hanem az Antal–Lusztig-gyűjteményből válogatott kiállítások alkalmából megjelenő sajtópublikációk révén időről időre a közbeszédben is felbukkan. Ezzel pedig hozzájárul a témáról szóló kommunikáció folytonosságához és a monokróm magyarországi fejezetének megkérdőjelezhetetlen történeti (és internacionális) beágyazódásához.
Az Antal–Lusztig-gyűjtemény monokróm szegmenséből válogatott kiállítás 7+1 külön egységbe szerveződve kalauzolta el a látogatót egy olyan – egyszerre fizikai és imaginárius – útvonalon, amely a festészet anyagi összetevőiből kiindulva a monokróm festők kutatásain keresztül a festészet olyan evidensnek gondolt fogalmain vezetett végig, mint a gesztus, a kép tere, a kép határa vagy a kép rétegei. A hazai és nemzetközi alkotók egyes szekciókba rendezett munkái azonban nemcsak ezekről a fogalmakról alkotott általános elgondolásokat árnyalták, hanem a festészet azon misztériumához is közelebb engedtek, amelynek eredményeképp a festék matériájának a felszabadítását követően létrejöhetett a portré műfajának azon típusa, amely a szín képét ábrázolta.