A historizmus történeti formavilágát követően a századforduló szecessziós művészete előszeretettel fordult a természeti formák felé, és az organikusabb formaképzést részesítette előnyben. A kötött, szimmetrikusan felépített kompozíciók helyett a szabad vonalvezetést, a szögletesség helyett a hullámzást, hullámvonalú mozgást, a szimmetria helyett az aszimmetriát kedvelte. A vonal több esetben is egy plusz jelentésárnyalattal gazdagodott: gesztusértékűvé vált. Az előadásban a szecesszió művészetének vonalkezelését követjük nyomon a díszítőművészet, a tipográfia, a tárgyalkotás szempontjából.
Előadó: Katona Júlia művészettörténész, muzeológus, Iparművészeti Múzeum
