Mottó: „Az érdekel, hogyan mesélünk történeteket az életről, az igazság nehezen megfogható.” A Váratlan utazás sztárja, Sarah Polley bár a tévésorozat óta számos mozifilmben alakított főszerepet (Az élet nélkülem, A szavak titkos élete stb.), az elmúlt években inkább a kamera másik oldalát választotta, hogy rendezőként, forgatókönyvíróként és producerként is bizonyítsa tehetségét. Két nagy sikerű rendezése, a kétszeres Oscar-jelölt Egyre távolabb és a Volt egy tánc után élete legnagyobb kihívása elé nézett: az Apáim története különleges családi tabló, melyben Polley megkapó érzékenységgel, játékfilmes eszközökkel meséli el saját maga és családja fordulatokban gazdag életét. Sarah Polley kései szerelemgyerek volt, a születését megelőző időszakban az édesanyja otthonától és a férjétől távol dolgozott. Az anya titkára sosem derült fény, mert fiatalon meghalt, öt gyereket hagyott hátra, akik közül Polley volt a legfiatalabb. Sarah Polley megkereste az anyja barátait, hogy kiderítse, mi is történt valójában, amikor Ő megszületett. S minden dokumentumfilmes tudja, hogy az élet a legnagyobb forgatókönyvíró, mert Sarah olyasmit talált, amire nem volt felkészülve. Az egész film tulajdonképpen ennek a rejtélynek a feldolgozása, értelmezése. Az Apáim története, egy dokumentumfilm, minden szereplő saját magát játssza, és egy valóban megtörtént esetet mesél el, színészek segítségével. Sokkal inkább beszél a múlthoz, családi legendákhoz fűződő viszonyunkhoz, a valóságértelmezésünkről, hányféle párhuzamos igazság létezhet párhuzamosan. És visszatérünk oda, ahonnan indultunk: a végén az egészből csak egy sztori lesz, a legendárium egy darabja, amiből akár filmet is csinálhat valaki.
