Az iparművészet, mint alkotói identitás nem létezik. Léteznek ötvösök, keramikusok, textilművészek, formatervezők, grafikusok, médiaművészek. Az iparművészet "Közös tere" azonban mégis egy olyan terület, ahol a digitális design és az anyagkísérletek egyaránt megférnek, és jó esetben egymással kommunikálnak. Az "iparművész" illetve "designer" nem egy behatárolható területen alkot, hanem folyamatosan utazik műfajok, alkotói módszerek és területek között. (Szilágyi B. András)

Amikor Szilágyi B. András főkurátor koncepciójában Arisztotelész Organonjának tíz – ott a nyelvi téma miatt kategóriáknak nevezett – elméleti halmaza köré szervezi az idei szalont, kifejti, hogy célja: ezzel is elkerülni az iparművészet és a design ütköztetését. Függetlenül fogalmaink szeparált értelmezésétől, valami új van folyamatban. Felgyorsuló világunkban, a digitális technikai és globális kereskedelmi nyomás közepette műfaji, technológiai áthatások segítségével megőrizhetjük-e mestereinket, akik a közeljövő fénykorának átadják a kéz alkotta művészetekben évezredek alatt felhalmozódott tudást. A Szalon erre összpontosít. (Szegő György)

A beszélgetést vezeti: Falusi Márton költő, szerkesztő, az MMA-MMKI tudományos főmunkatársa

Résztvevők: Balogh Eleonóra üvegművész, Harmati Hedvig textiltervező, Liszka Tamás médiaművész, filmproducer, Tóth Fruzsina design- és művészetmenedzser, Vadas József művészettörténész és Wesselényi-Garay Andor építész, építészettörténész.
A beszélgetés záróakkordjaként Szilágyi B. András, a kiállítás kurátora válaszol a nyitott kérdésekre.