Előadó: Bálint Bertalan építész, képzőművész, művészeti elemző

Minden nemzedéknek megvannak a maga csillagai. Nincs belőlük sok kiemelkedő, de akinek ez sikerül, az fényesen ragyog a művészet egén. Caspar David Fridrich a romantika korának talán a legjobb, legérdekesebb festője. Képein a táj mellett a lemenő nap, a Hold, az ég, a felhők a leggyakrabban előforduló témák. Ki ne ismerné a Rügen sziklái, a Vándor a ködtenger felett, a Tetschen oltár, vagy a Jégtenger című remekműveit?

Számára a táj csak a lelkében megrezdülő hangulat megpendítésére szolgál. Nem is a tájat festi, hanem azt, amit a táj kivált érzékeny lelkében. Ilyen a misztikus hangulat, az elvágyódás az ismeretlenbe, az Isten és az ember ésszel felfoghatatlan viszonya, sejtések, dübörgő csend, stb… Mindezt, ismételni tudjuk csak, ismeretlen, kitalált tájakban megfestve. Megelőlegezi Schubert, Wagner muzsikáját és messze lehagyja minden festő kortársát.