A önirónia nagymesterének legjobb korszakát idéző két színpadi mű New York városában játszódik, ám hála a szerző egyéni látásmódjának, a két darab a magyar közönség számára is ugyanolyan szórakoztató, mint az amerikainak.
A Central Park West a kapuzárási pánik tragikomédiája. A mű hőseinek minden fiatalkori vágya beteljesült: gazdagok, sikeresek és, hát igen, házasok. Ez utóbbi, nem mindig kellemes tulajdonságuk az, amelyről hébe-hóba igyekeznek megfeledkezni. Ha a középkorúak idő elől való menekülései kísérleteit vesszük sorra, nincs ideálisabb a házasságtörésnél: olcsóbb, mint a vásárlás, kevésbé veszélyes, mint a squash, és még a pszichoanalízisnél is szórakoztatóbb. Ám egyszer minden cuppogós kis titokra fény derül: ebbe a kínos helyzetbe kerül a darabban szereplő két házaspár is. Egy idillinek induló délután, egyszer csak elkezdik kiteregetni a szennyest, és ha már belefogtak, abba sem hagyják, amíg minden kicsinyes, közönséges és önző múltbéli tettük ki nem tudódik. A két házaspár élet-halál harcának ábrázolásához Allen humorának teljes skáláját felhasználja: a leheletfinom iróniától a harsány bohóctréfáig.
A Riverside Drive-ban egy hétköznapinak induló találkozás fordul át abszurd burleszkbe. Főhősünk, Jim, aki akár a szerző alteregója lehetne, egy délután a folyóparton várja szeretőjét, hogy véget vessen viszonyuknak. Jim státusza igen hasonló a Central Park West szereplőéihez - a férfi az Amerikai Álom prototípusa. A várakozást egy hajléktalan felbukkanása fokozza: Fred egy guru magabiztosságával, ám egy tébolyult gátlástalanságával mutat rá Jim életének kisebb-nagyobb hazugságaira - beleértve az összes kínosan intim, azaz felettébb szórakoztató részletet. Missziója, hogy megoldja újdonsült barátja összes problémáját, meglepő fordulathoz vezet.
A New York-i komédiák, ha nem is önfeledt, ám fergeteges szórakozást ígér: ahogy azt a szerzőtől megszoktuk, a nevettetés szándéka mögött ott rejlik a megélt életbölcsesség, és az emberi gyarlóság iránti mély együttérzés.
