Helyszín: Vámház körút 11.

A Ludwig Múzeum Kiterjesztett jelen – Átmeneti valóságok című nemzetközi kiállításához kapcsolódóan, azzal párhuzamosan három külső helyszín viszi tovább a kiállítás koncepcióját Budapest városszövetébe illesztve.

Jeannette Christensen Budapestre készült installációja nemcsak hely-, hanem „időspecifikus” is – bár ilyen meghatározás a kortárs művészetben nem igazán létezik. A Minden nap egy csoda II című mű egy teljesen banális, hétköznapi anyagot, az étkezési zselét használja fel minimalista szobrokként megjelenő tárgyak létrehozásához, amelyek a kiállítás helyszínéül szolgáló pincében a hely atmoszférikus sajátosságainak hatására „önálló életet” kezdenek élni.
A zselében beinduló biokémiai folyamatok hatására az installáció szinte minden pillanatban másképp jelenik meg a néző számára, aki a művet a maga „teljességében” sosem láthatja, csak abban a pillanatban érzékelheti, amikor épp a kiállításban jár.

Az installáció azonban mindazoknak a pillanatoknak az összessége, amelyek a bomlási folyamat időbeliségét jelentik, és így magának a mű befogadásának az időbeliségére is ráirányítják a néző figyelmét. Mivel a folyamat – és így a kiállítás – végére a mű maga tulajdonképpen megsemmisül, ezért az időbeliség nemcsak a befogadás, hanem a mű fennmaradásának, illetve végső soron annak eltűnése szempontjából is további kérdéseket vet fel.