A kis parasztlegény, Flera talál egy puskát, és beáll a partizánok közé a II. világháború kellős közepén. A parancsnok a gazdasági szakaszhoz osztja be a legfiatalabbakat, mert nem sejti, hogy hamarosan a legnagyobb szenvedéseknek lesznek kitéve az itt szolgálók... Ez nem az a film, amit kétszer meg tud nézni az ember. Ez az a háborús film, aminek egyes jelenetei kitörölhetetlenek az emlékezetünkből. A kollektív emlékezetből. Ez az a háborús film, amit meg kellene mutatni minden hadüzenettel fenyegetőnek. Erőssége a gyermekszemszög. A gyerekek szenvedése az, ami fájóan érinti a nézőt. Olyan mértékű azonosulást követel meg Elem Klimov, mint korábban egyetlen háborús film sem. Mindenféle szépelgés, a gonosz (ez természetesen itt a megszálló német csapatokat jelenti) árnyalása nélkül, nyersen és nincs rá jobb szó: kegyetlenül mutatja meg, milyen is a háború, mivé lesz benne egy ember. Még akkor is, ha csak gyermek.
