1970-ben a Műcsarnokban rendezték meg a XX. századi magyar művészek külföldön című kiállítást. A tárlaton az itthonról elszármazott, emigrációban dolgozó művészek mutatkoztak be. A politikai elszigeteltségét a Nyugat felé való látszólagos nyitással oldani kívánó Kádár-korszak „kirakat kultúrpolitikájának” jegyében a rezsim által hivatalosan preferált szocreál művészettel szembehelyezkedő, 1956 előtt külföldre emigrált művészek részvételével megvalósult esemény további, a Műcsarnokban rendezett nagyszabású kiállítás számára jelentett követendő mintát. Az előadás a Műcsarnok archívumában őrzött források, kortársakkal készített interjúk és állambiztonsági aktákból előkerült iratok felhasználásával arra keresi a választ, mennyiben tekintette az Aczél György vezette kultuszminisztérium politikai fegyvernek az absztrakt művészetet. Miért alkalmaztak kettős mércét a kultúrpolitika hazai irányítói az itthon maradt és az emigrációban élő magyar művészekkel szemben? És egyáltalán mennyiben lehetett az 1960-as, 1970-es évek fordulóján született nonfiguratív alkotásokat a szabadság metaforájaként értelmezni a vasfüggöny mögött?
Előadó: Orosz Márton

További információ kérhető: mucsarnokregisztracio@gmail.com

A program korlátozott számú látogat tud fogadni, a regisztrációs felület szeptember 15-én nyílik meg ITT.