Előadó: Varjas Gabriella (MiraDonna)

2019 őszén, még épp a covid előtt jártam Iránban független utazóként. A covid óta ugyan az ország kinyitott, de sajnos most megint nem éppen a legideálisabb időszak van Iránban turistáskodni, mert szeptember óta újra nem csituló tüntetések törtek ki az országban 1979 óta uralkodó szélsőséges iszlám totalitárius teokrácia ellen. A szeptember óta tartó megmozdulások kiváltó szikrája egy 22 éves lány, Masha Amini vallásrendőrség általi elhurcolása (mert állítólag nem viselte megfelelően a nőkre kényszerített fejkendőt), és vélhetően az ott elszenvedett bántalmazások miatti halála volt. Az irániak a nekünk természetes alap szabadságjogaikért küzdenek újra, és megint, már sokadszor nekifeszülve a védtelen emberek ellen fegyvert is szégyentelenül bevető rezsimnek. Úgy gondolom az országban lakó emberek megérdemlik, hogy pozitívan gondoljunk rájuk, és legalább képekkel érdemes Iránba elutaznunk, és ezzel is felhívnunk a figyelmet az irániak szabadságharcára.
Én három barátnőmmel vágtam neki saját szervezésben, az idő jó részében egy iráni lány volt a guide-unk, ami nagyon sokat hozzátett az utunkhoz. 19 nap alatt északról, a Kaszpi-tengertől a déli Perzsa-öböl szigetekig jártuk be az Iránt, érintve kevésbé ismert helyeket is. A végén megvalósult titkos vágyam is, egy iráni család vendégszeretetét, és a folyamatos traktát is élvezhettük egy estére, még iráni bor is jutott az asztalra.

Gyertek velem, elviszlek benneteket egy sokkal barátságosabb Iránba, mint amit a hírekben látni! Talán meghökkentő lehet, hogy egy olyan országhoz igyekszem kedvet csinálni, aminek, hogy finoman fogalmazzak, nem túl jó a nemzetközi PR-ja. Amikor az ember Iránról hall két ellentétes képpel találja magát szembe. A szélesebb tömegekhez is eljutó médiában, és az Iránban sosem járt Facebook trollok kommentjeiben csak a valóban létező iráni diktatúra ajatollahjainak turbános, szakállas, ökölrázós képei jelennek meg, esetleg némi tüntetés, lángoló épületek, és ennek fényében a minek mész oda-megerőszakolnak- felnégyelnek rémképek.

Csakhogy a valóságban Irán nem ilyen, az ország pedig nem az ajatollahokból és katonákból áll. Nem találkoztam még Iránban valóban személyesen is járt emberrel, aki nem lett Irán rajongó. A legendás iráni vendégszeretet ugyanis valóság, tényleg ott laknak a világ legkedvesebb emberei. (Burma mellett.) Útközben mindenféle kalandunk volt, többek között egy út melletti tevenézegető megállóban felmásztunk egy muzeális kamion motorháztetejére, ahol még majdnem a fejkendőink levételére is vetemedtünk! Iránban történt meg az is, hogy az egyik boltban a hátizsákomból kiesett, elhagyott útlevelemet utánam hozták, tehát nemcsak leadták a rendőrségen, hanem kinyomozták hol lakom, márpedig ehhez jónéhány hotelt fel kellett hívniuk. És a jótevőm még csak azt sem várta meg, hogy lemenjek megköszönni, egyszerűen leadta a recepción. Ezek szerint jó vevő lehettem…

Jártunk Irán zöldellő teáskannájában, Gilan tartományban, Qomban, ami – ahogy egy iráni fiatal fogalmazott – a „totalitárius teokrácia” legszentebb helye, láttunk mézeskalács mecseteket és palotákat, ettünk mézédes gyümölcsöket, kipróbáltuk a falusi turizmust is és lett rengeteg közös fotónk a vendégszerető irániakkal. A mindenhonnan áradó ’Welcome to Iran’ mosoly azonnal lenyűgözött minket. Színorgiás mozaikok, színes ablakok, tükrös mecset túladagolás, zöldellő perzsa kertek, és szűnni nem akaró teameghívások kísérték utunkat a legnépszerűbb iráni városokban. Több furcsaság mellett Yazdban az is kiderült, hogy a perzsa-magyar két jóbarát, megnéztünk egy 4000 éves ciprust, láttunk egy igazi iranikum sportszínház féleséget, sáfrány gyorstalpalót is végeztünk, és szőnyeg fejtágítót is kaptunk. A klasszikus városok, a perzsa kultúra mellett Irán bővelkedik természeti különlegességekben is. Shiraztól délre a Perzsa-öböl járatlan szigetei, Hormuz és Qeshm színes geológiai csodái az út kiemelkedő élménye volt.

Regisztráció szükséges: mkvmuzeum@gmail.com; 1/375-6249
Belépő: 500 Ft