Blöff (2000) - Very British
Angol nyelven, magyar felirattal.
A vetítést megelőző és az azt követő beszélgetés magyar nyelven zajlik.
Házigazda: Réz András
Simlisek, slemilek és sutyerákok. Ők népesítik be Guy Ritchie korai filmjeit, amelyek a rendező nevét mára stílusjelölővé tették. Tenyérbemászó alvilági figurák mindenféle csavaros terveket agyalnak ki valamilyen nagy zsákmány reményében. Aztán annyit agyalnak, hogy a végén saját magukat verik át. A Blöff talán a legpontosabb példája ennek, hiszen ebben a filmben a vándorcigányoktól a manhattani gyémántkereskedőig, az ukrán maffiózótól a kétbalkezes gengszterekig mindenki valamilyen nagy üzletre hajt. A végén vagy bejön, vagy nem.
Guy Ritchie sok tekintetben rokona Tarantinónak, azzal az el nem hanyagolható különbséggel, hogy míg az utóbbi történeteit az utalások és idézetek felfoghatatlanul csipkés hálójába tekeri, Ritchie a legdirektebb módon bánik a nyelvvel, a gesztusokkal, az érzelmekkel, indulatokkal. És mindez remek színészvezetéssel párosul. Ez már az első egész estés filmjéből - A Ravasz, az Agy és a két füstölgő puskacső - kitűnt. Innen indult Jason Statham és Vinnie Jones karrierje. A Blöffben csatlakozott hozzájuk Brad Pitt és Benicio del Toro is. A történet két szálon fut. Az egyik egy eltulajdonított méretes gyémánt, a másik egy levajazott bokszmeccseket szervező vállalkozás körül tekeredik. Sejthető, hogy előbb-utóbb egymásba bogozódnak. És ez az egész fergetegesen véres és vicces. A Blöff ugyanis rafináltan játszik a brit filmekre jellemző nyelvi humorral, közben pedig olyan elementáris erejű gegeket vonultat fel, amelyek bármely némafilm burleszknek becsületére válnának.