Hogyan tehetők örökkévalóvá a folyamatos mozgásban lévő kulturális jelenségek, hagyományok? Miként lehet a különböző földrészek, régiók népeinek szokásait, életmódját nemcsak rögzíteni, hanem lendületükben, impulzivitásukban az utókor számára megőrizni, átadni? A 150 éves Néprajzi Múzeum, a néprajztudomány mindig is élen járt abban, hogy a legfrissebb technológiákat kutatásai, gyűjteményi munkája során is alkalmazza: elegendő a gramofon és a népzene kutatás inspiratív kapcsolatát feleleveníteni! A Néprajzi Múzeum gyakorlatába a hanghoz hasonlóan nagyon gyorsan beépültek a különböző képrögzítő eljárások is: a néprajzi gyűjtőutakon a fényképezés mellett az 1930-as évektől a mozgófilmen való dokumentálás is megjelent. A többségükben keskenyfilmre készült néprajzi filmfelvételek ma a múzeum filmarchívumának jelentős részét teszik ki, miközben a filmkészítés és dokumentálás ma is aktív része a múzeumi munkának.

Az ÖRÖK-MOZGÓ-KÉP vetítés sorozat nemcsak a Filmgyűjtemény különleges darabjaiból válogat, hanem a különböző korszakok, technikai eljárások lehetőségeiről is képet ad, előhívva egy-egy mára letűnt világ örökké velünk maradó mozgó képeit.

Kamerával az őserdő mélyén – Boglár Lajos filmjei: A sámán nyaklánca (1968), Piaroa indiánok (1967-68), Brazília elveszett kultúrái (1985). Boglár Lajos számos dél-amerikai indián közösségben végzett terepmunkát. A filmkamera nélkülözhetetlen eszköze volt gyűjtőútjainak.
Bevezeti: Szeljak György