A filmben szülővárosom zárdájának öt jó humorú apácáját mutatom be. Ruhájuk bokájukig ér, mosolyuk fülükig. Állhatatosan rendezik a zárda virágoskertjét, imádkoznak, főznek, tornáznak, viccet mesélnek egymásnak, piacoznak, ünnepelnek és finomakat esznek. Mind az ötüknek példaértékű a vajdasági egyházi életben és az emberek testi, lelki gondozásában tett szolgálatuk. Nem csak belőlük árad a tisztaság, hanem topolyai zárdájukból is, a Miasszonyunkról elnevezett bácskai nővérek szerzetesrendből.
