Pilar nyugdíjba vonulásának első éveiben a világ jobbításán és a mások által elkövetett bűnök helyrehozásán fáradozik, ami manapság igencsak frusztráló feladat. Béke-virrasztásokon vesz részt, segélyszervezeteknek segít, szállást akar adni a lisszaboni Taize-találkozóra érkező lengyel lányoknak, folyton felrak, majd levesz egy barátja által festett képet, nehogy megsértse barátja érzéseit, mikor az látogatóba jön hozzá. Pilart leginkább a nyolcvanas éveiben járó temperamentumos és excentrikus szomszédja, Aurora magányossága zavarja, aki, amint pénzhez jut, azonnal a kaszinóba menekül, megállás nélkül a rá nem kíváncsi lányáról beszél, az antidepresszánsoktól másnapos és Santa nevű bejárónőjét azzal gyanúsítja, hogy vudu-rítusokat alkalmaz ellene.
