Egy szibériai gulág barakkjában vagyunk, az Északi-Sarkkörön túl, ahol télen a hőmérséklet időnként mínusz 60 fok. Alkonyodik. Egy emeletes ágy alsó részén fekszik valaki, inkább csak egy halom rongy. Süvít a szél. A fekvő fiú 15 éves. Artikulálatlanul kiabál, de kivehető a szavakból, magyarul beszél: édesanyját szólítja. Közeledve az archoz feltűnik, hogy megfagyott. Egy szőke férfi mellette tehetetlenségében segítségért könyörög. Körülöttük rongyokba burkolózott árnyak jönnek-mennek. Mindegyiken egy betű-és számsor segíti a beazonosítást. Ezen a napon, 1949. december 18-án szokásos napi munkavégzésük után huszonkét megfagyott ember tért vissza a lágerba...
Kilenc percben, a történet valós idejében jelenik meg egyszerre egy barakk embertelen borzalma, és benne az ember. A film Sára Sándor Nehézsorsúak c. dokumentumfilm-sorozatának egyik elbeszéléséből született: egy Szovjetúnióba hurcolt politikai fogoly, Beleznay Rozália ápolónő személyes történetének szabad feldolgozása.
