“Ha azt látod, hogy vintage ruhaboltok jelennek meg a környékeden, az azt jelenti, hogy hamarosan el kell költöznöd”. Summázza tapasztalatait egy helyi lakos, akinek nemsokára szintén mennie kell. Nincs hova ágálni, a városi együttélés játékszabályait egyre inkább alakítják lenyomozhatatlan külföldi befektetők, arctalan nagyvállalatok vagy top-down bürokraták. Mint a természet, ezek az erők is részvétlenek az egyéni sorsok iránt. A tőzsdei indexek, statisztikák és kalkulusok világa nem számol azoknak a kötődésével, akiket felszámol, kijjebb tol vagy lecserél a hatalmi érdek. Pedig a lakhatás alapvető emberi jog, ami nélkül a „jó élet” elképzelhetetlen, mégis egyre szűkösebbnek bizonyul mai társadalmunkban a biztonság, az otthon vagy a nyugalom érzése.
Az a lehetőség, hogy az értelem mellett az érzelmek szerepét is fontolóra vegyük, akár a döntéshozásban, tervezésben vagy a történelem alakulásában, sokáig fel sem merült. Manapság egyre inkább lehetünk tanúi annak, hogy ez a tabu megdől és elkezdünk a világról a közös érzelmeink mentén gondolkodni. A bolygó jövője iránti aggodalmunkra a „klímaszorongás” szót használjuk, és hasonlóképpen kerülünk szembe olyan érzelmekkel mint az elmúlt idők felett érzett szomorúság, a növekvő jólét keltette boldogság, a fejlődő technológia iránti csodálat vagy a “maradj csak és folytasd, amit csinálsz” nyugalma. És ma tehetjük ezt anélkül, hogy bárki ránk sütné az irracionalitás bélyegét.
Vállald fel érzelmeidet és cselekedj a bolygóért, a városért, a környékért, a terekért és a helyekért, amelyeket szeretsz. Menj el a Toldi moziba 2020. március 5. és 8. között a Budapesti Építészeti Filmnapokra és beszélgess!