Te hol voltál 98-ban, ezen az estén?
És hol vagy most, amikor olvasod?
Ha mindkettőre a Trafó a válasz, akkor,
azt hiszem, szavak nélkül is értjük egymást.
Ha később érkeztél, vagy most jössz először,
akkor, képzeld, 20 évesek lettünk!
Pár hete írtuk valahol; a Ház mindig mozgásban van,
nem áll le egy percre sem.

És tényleg, gondolj bele: egy újcirkusz-csapat a világ másik végén a Trafós előadását próbálja, egy táncművész változat a mozdulatsoron, amit majd itt mutat meg először, valahol megszületik egy Klubos színdarab utolsó sora, egyikünk a Ház felé villamosozik a körúton, valaki más a Galériába lép be, fent az irodából lép ki, készülődik az öltözőben, a műsorfüzetbe ír szöveget, vagy lapozgatja a füzetet.
Te, én, mi, a Ház, mind kellettünk ehhez a 20 évhez, és kellünk a folytatáshoz is, de közben itt van ez a nap – október 16. –, amikor egy pillanatra mégis megállunk, összenézünk a lépcsőházban, aztán sietünk tovább, a Galériába, a Klubba, a Stúdióba, a Nagyterembe, mert mindjárt kezdődik valami!