"Egy nép lelkének a legtisztább és legmélyebb tükre a mese. A mese, ami először tárja ki képzeletünket, először ad mintákat, példaképeket, egyszóval a mese az, ami kinyitja előttünk a világot. A mese nem ismeri a lényegtelent. Annak minden szava a legigazibb lényeget rejti, éppen ezért, ha egymás meséit hallgatjuk, a leglényegesebb vallomással találkozunk, amit csak egy nép adhat. Minden nép tud valamit, amit a másik nem, s bár minden ember mélyen egyforma, de ahogy rögzíti a valóságot, ahogy formát talál az érzéseinek és gondolatainak, az a legkülönfélébb lehet. Minden ember Isten képmására teremtetett, de vonásaikban mégis különbözők, s a teljes arcot együtt rajzolják ki. Ebben a békétlen világban, ahol töredeznek a kapcsolatok, a mese a legtisztább eszköz, amellyel kultúrák között, népek között hidat lehet építeni. Mi azt szeretnénk, ha a fesztiválon kicsit bele láthatnánk az észt, a perzsa, a görög nép lelkébe, inspirálódhatnánk a meséikből, megpillanthatnánk azokat a világképeket, amiket ezek a mesék kirajzolnak. Éppen ezért mindenki a saját nyelvén, a saját nyelvének dallamán és ritmusán keresztül szól majd hozzánk, hogy tisztán hallhassuk ki belőlük az egyedi harmóniát." (Berecz András, Kossuth-díjas mesemondó)