Kiállító művészek: Hollai Krisztina, Madarász Krisztina, Soós Krisztina

Három Kriszta, nőiség, a téma és az anyag. A közös nevezőre jutás után, mégis először a különbségekre figyelünk fel. Vajon csak a „nomen est omen” adta az inspiráció alapját a tárlatuknak? Az alcím hármas témacsokra megkísérli a válaszadást, hiszen mindenben és mindenkiben van valami közös, jártunk hasonló helyeken és utakon, éreztük már ugyanazt. A szabadság, lebegés és identitás ugyan más elméleteket mozgatnak meg, mégis van közöttük legalább egy, de akár több kapcsolat is. Ez az élet hiperlinkje, az információt pedig számtalan módon összefoghatjuk. Mindhárman az absztrakt műfaji lehetőségeiben találták meg egyéni kifejezésmódjukat. Mindhárman jártak Székács Zoltán festészeti iskolájába is, mégis az absztrakció más-más megfogalmazása felé indultak el.
Soós munkáinak alapja a szabad asszociációs térképzés. Ő teljes szabadságként éli meg az alkotási folyamatot, játékosság jellemzi vásznait. Madarász képei a lírai és a konstruktív irányzat között „lebegnek”, felülemelkedve tér és idősíkon. Harmonikus színhasználata kiemeli a tér álomszerű abszurditását, az elemek pedig levitálnak, fittyet hányva a fizika törvényeire. Hollai a figuratív absztrakt irányzatába tartozik, perszóna sorozata Jung identitás elméletének szubjektív kibontása, a vegyes technika bátor használatával erősíti a képhatást.
A válasz végül egyértelmű: az absztrakt technikai lehetőségeit műfaji korlátozások nélkül szerették volna bemutatni a Krisztinák és szabadon, lebegve megtalálni a saját identitásukat.