A természet ezer csodája közül egyik a fa. Bármilyen hihetetlen, de nincs két egyforma a világon - magyarázta apám még siheder koromban, amikor a Bakony erdőségeit jártuk. Talán ennek a két mondatnak köszönhető, hogy az eltelt évtizedek során mindig különleges figyelemmel szemléltem a Föld e csodás, hol vénséges, ráncos törzsét, hol terebélyesedésre váró koronáját mutató "ékszereit". Ezernyi írás került ki időközben a tollam alól, de sajnos soha nem írtam annyit a fákról, mint amennyit megérdemeltek volna. Fotóimmal szeretnék valamennyit pótolni e mulasztásból. Remélve: betonozott-aszfaltozott-díszkövezett világunkban örömmel látja majd a kiállítást megtekintők szeme: ha a fák nem is nőnek az égig, de még itt élnek közöttük. És megérti az agy is: fák nélkül olyan sivár lenne világunk, amelyben ember nem is tudna élni.