Békefi Antal nevezte el Gárdonyi Gézát végtelen szelídsége miatt „galamb-embernek”, akinek mégis „veszett híre kelt” véres párbajai miatt. 1888 elején lett a Szegedi Híradó munkatársa, majd két év után átlépett a Szegedi Naplóhoz, ahol 1891-ig dolgozott. Az író később is tartotta a kapcsolatot Szegeddel, 1895-ben tagjává választotta a Dugonics Társaság.

Gárdonyi neve az Egri csillagokkal fonódott össze: mindmáig ez az egyik legolvasottabb magyar regény hazánkban. Kevésbé ismerjük azonban a fiatal, útkereső művészt, akinek fejlődésében, kibontakozásában Szeged fontos állomást jelentett. A városban eltöltött évek alatt két „irodalmi párbaj” is kötődik a nevéhez, élclapot szerkeszt, vígoperettet ír, álnéven, folytatásokban közlik a lapok egzotikus témájú regényeit.

Hogyan vezetett az út a Hungária szálló híres irodalmi asztalától az „emberszelídítőn” (államfogházon) át az egri remete magányáig?
A kiállítás könyvek és korabeli dokumentumok segítségével idézi meg a 20. század elejének túlérzékeny, „kivonuló” alkotóját halálának 100. évfordulóján.