László Károly gyűjteményének jelentős része elsőként 1996-ban mutatkozott be Magyarországon, nagyszabású műcsarnokbeli kiállítás keretében. A bemutató után tíz évvel, 2006- ban a gyűjtemény közel kétszáz darabja ismét Magyarországra, Veszprémbe került. László Károly teljes gyűjteménye szerteágazó és sokrétű kollekció, amely időben az elmúlt háromszáz év művészetét öleli fel, tárgycsoportok szintjén a gyűjtemény gerincét adó képzőművészet mellett jelentős iparművészeti, ázsiai, könyvészeti, design, pop-art tárgygyűjteményi és fotógyűjteményi egységekkel. László Károly a veszprémi kiállításra a legjelentősebbnek ítélt képzőművészeti gyűjteményéből válogatott. A művek a huszadik század három jól körülhatárolható művészeti korszakára helyeznek hangsúlyt: a tízes?húszas évek avantgárd tendenciáira, a két világháború közötti művészeti törekvésekre és ? néhány művön keresztül ? az elmúlt fél évszázadban megjelenő új életpályákra, illetve korábbiak folytatására. A kiállítás súlypontjait többek között olyan magyar művészek alkotásai adják, mint Beöthy István, Bortnyik Sándor, Forbát Alfréd, Huszár Vilmos, Kassák Lajos, Moholy-Nagy László, Mattis-Teutsch János, illetve olyan külföldi művészeké, mint August Herbin, Thilo Maatsch, Marcello Morandini, Francis Picabia, Frantisek Kupka vagy Sascha Wiederhold. A bemutatott művek egy része a fenti, súlypontokat jelentő alkotók munkásságához képest kevéssé ismert. E művek ? László Károly szándékának megfelelően ? gyűjteményében külön hangsúllyal bírnak, és a művészettörténet-írás számára is több figyelemre érdemesek: általuk egy-egy korszak művészetéről alkothatunk árnyaltabb képet. Bár a Veszprémbe kerülő művek László Károly több ezer darabos gyűjteményének csak kisebb részét képezik, mégis a kiállítás a gyűjtő válogatásában izgalmas keresztmetszetét és értelmezését nyújtja a huszadik századi magyar és nemzetközi művészet néhány fontos összefüggésének és tendenciájának.