Tót Endre (sz. 1937, Sümeg, Magyarország) informel festőként indult, majd az 1970-es években egyaránt a hazai és nemzetközi konceptuális művészet elismertté vált alkotójaként 1980-ban költözött Kölnbe a nyugat-berlini DAAD ösztöndíjának lejárta után. Az emigrációt választó Tót abban az időszakban telepedett le a Rajna menti városban, amikor a festészet újrafelfedezésének jegyében rendezett kiállításoktól voltak hangosak az európai és észak-amerikai kiállítóhelyek. Ilyen volt 1980-ban a Velencei Biennálé nyitott kiállítása, az Aperto, 1981-ben a londoni A New Spirit in Painting, 1982-ben a documenta és a berlini Zeitgeist, amelyek mind a konceptuális, elanyagtalanított művészet évtizede után tapasztalható „képéhség”-ről tanúskodtak. Ebben az időszakban Köln a neoexpresszionista festészet egyik legfontosabb, a fiatal művészekből álló és nemzetközi szinten is nagy hatású Mülheimer Freiheit csoport által fémjelzett központjává vált.

Tót Endre mind ez idáig úgy nyilatkozott első, a NSZK-ban töltött éveiről, hogy ugyan testközelből élte meg az újfestészet 80-as évek elején bekövetkezett robbanását, de mégis kívül maradt rajta. Nyugat-berlini időszakából ismerte a német neoexpresszionizmus első hullámának hozzá nemzedéki szempontból közel álló alkotói közül Karl Horst Hödickét, Kölnben élve pedig tanúként követte az ő nyomukban járó fiatalabb művészek, az „Új Vadak” munkásságát. Kívülállósága a konceptuális korszakát megelőző, hatvanas évekbeli festői pályája, festői múltja miatt inkább távolságtartó nyitottságot jelentett. Későbbi festményei, melyek közül a konceptuális munkájának a szellemében készített Távollévő képei jól ismertek, de a Layout sorozata „elfelejtődött”, s ez is az elmúlt években került az életmű fókuszába.

Ugyanakkor ezek mellett a 80-as évektől őt is magával ragadta a neoexpresszív festésmód, de titokban tartotta ezeket a műveket, ugyanis úgy vélte, ezzel az újvad festészettel elárulná a konceptuális Tót Endrét. A tavaly nyáron a budapesti acb Galéria Warum male ich? címet viselő kiállítása után most Szombathelyen látható kiállításon 1982 és 1985 között készült festményeiből látható válogatás – amelyekhez egyetlen kétoldalas festmény tanúsága szerint még 1986-ban is készített kapcsolódó alkotást – majdnem negyven éven át feküdtek összetekerve a művész kölni pincéjében. A 103 darab ̶ egy vászonkép kivételével papírra, sőt, gyakran annak mindkét oldalára készült ̶ festmény és a velük egy időben született több száz rajz, pecsétmunka 2021-ben került Budapestre.
Az Irokéz Galéria ebből a dinamikus gesztusokkal létrehozott, a 80-as évek vad festészetének hatását magán viselő, művészettörténeti különlegességnek számító sorozatból mutat be néhányat, mely a festő Tót Endrét helyezi a középpontba. Azt az alkotót, akinek a fogalmi művészettel összeforrt pályáján is meghatározóak maradtak a festészet elméleti és gyakorlati kérdései, sőt az azokkal való küzdelem, ahogy azt a hetvenes évek elején a Meg nem festett képeim vagy Night Visit to the National Gallery című művészkönyvei, majd a Távollévő képek, a Blackout képek, illetve a 2019-ben szintén az acb Galéria által újrafelfedezett Layout képek is tanúsítják. Tót gesztusalapú korai művei a nagyfokú festőiség, az absztrakt expresszionizmus, az informel, a kalligráfia jegyében születtek, majd a hatvanas évek végén és az évtized fordulóján a tárgyilagos, sokszor pop artos hard-edge-en, minimalista alkotásokon keresztül vezetett útja a vászon kiüresítéséhez, a médiummal való szakításhoz, egyúttal a konceptuális művészethez. A „Zéró” és „Semmi” konceptjei mail art művekben, utcai demonstrációkon, fotóperformanszokon, gépeléseken, pecsételéseken, ofszet munkákon és művészkönyvekben jelentek meg, nem ritkán festészeti referenciákon keresztül.
A titokban született, frissen felfedezett művek leginkább Tót Endre korai, expresszív alkotásaival mutatnak rokonságot. Némely darabok napra pontos datálása pedig a hatvanas évek közepén jegyzetszerű, könnyed kalligrafikus rajzaihoz, az Angyalföldi Naplórajzokhoz kapcsolja ezeket a szintén a bezártság, a múló napok és a személyességből fakadó titokzatosság krónikájaként felfogható festményeket. A Warum male ich? ciklus műveiben meghatározóak a mozdulatok, előtérbe helyeződnek az ábrázolt figurák közti kapcsolatok: a képek összhatása egyszerre drámai és ironikus, alkalmanként karikatúraszerű, de a képek mindenképpen a „forró”, gesztusalapú festészet felszabadító, intenzív élményét sugározzák, a vegytiszta festészetét, amely lényegében mindvégig meghatározta Tót Endre alkotói pályáját.

A sorozat a 80-as évek elején az ecsetet újra kézbe vevő Tót festészettel kapcsolatos dilemmáira utal. Az évtized végére Tót aktív szereplőjévé vált a kölni művészeti életnek. Layout, Blackout, és Távollévő képei, amelyek a festészet és a konceptuális törekvések szintéziseként is olvashatók, a következő évek meghatározó műcsoportjaivá váltak. 1995-ös Műcsarnok-beli retrospektív tárlata és az 1999-es kölni Ludwig Múzeumban megrendezett Who’s Afraid of Nothing a közönség figyelmét Tót Endre kanonikus műveire irányította, amelyek a Warum male ich?-festményekkel nemcsak egy új ciklussal bővülnek, de Tót Endre alkotói pályáját, kreatív szellemiségét és művészi karakterét is új optikán keresztül engedik láttatni. Tót művészete kompatibilis a kor aktuális művészetével, legyen az informel, pop art, konceptuális, fluxus művészet. Furcsának is tűnt, hogy a 80-as évek újvad festészete kimaradt, és a 80-as évekbeli festészete a koncept munkáit idézte: az előkerült képek által meglett az életmű hiányzó láncszeme.

Az acb Galéria kiállítására készült katalógus megnyerte a Magyar Könyvtervezési díjat (2023) album, katalógus kategóriában.

Akiállítás megtekinthető 2023. június 17-től június 24-ig kedd-péntek: 14.00-17.00, szombat: 10.00-15.00 (vasárnap, hétfő: szünnap)
június 24-én (szombaton), a Múzeumok Éjszakáján 18.00–23.00 is
2023. június 25-től július 22-ig kedd-vasárnap: 10.00-18.00 (hétfő: szünnap)