Kiállító művészek: Aknay János, Bereznai Péter, Buhály József, Bráda Tibor, Gáti György, Ghyczy György, Mayer Éva, Zsila Sándor

A kiállítás kurátora: Tardy Anna

Ahogyan Pilinszky János fogalmaz, az advent várakozás arra, aki van. A Tócóskerti Református Templom Kálmáncsehi Galériájában megvalósuló kamarakiállítás arra irányítja figyelmünket, hogy tárulhat fel hétköznapjainkban, teremtett és konstruált tereinkben és legbelsőbb világunkban az Úr jelenvalóságnak élménye, ha elménket lecsillapítva, eredendő türelmetlenségünket legyőzve hagyjuk megtapasztalni a mindennapok szakralitását.

“Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel sem kevesebb annál, amire vár” – idézi Tardy Anna kurátor Pilinszky János szavait a kiállítás kapcsán. Az advent ugyanis a várakozás időszaka. Várakozunk a családi együttlét, a meghitt ünnep iránt. Várjuk azt, ami még nem jött el életünkben: kihívásokat, eredményeket, élményeket, társakat. „A kamarakiállítás arra irányítja figyelmünket, hogyan tárulhat fel hétköznapjainkban, teremtett és konstruált tereinkben és legbelsőbb világunkban az Úr jelenvalóságnak élménye, ha elménket lecsillapítva, eredendő türelmetlenségünket legyőzve hagyjuk megtapasztalni a mindennapok szakralitását. Az esztétikai élmény és a transzcendens létező érzékelése ilyen módon kapcsolódhat össze életünkben, a kiállított munkák befogadása, a szépség bűvölete ilyen módon járulhat hozzá az adventi várakozás és a várakozáshoz szükséges türelem megtapasztalásához. Ez a türelem, a befogadás türelme az, mely által a képzőművészeti alkotások, fotográfiák feltárják mély jelentésrétegeiket, és ami által közvetlenül megszólíthatnak bennünket” – mondja a kurátor a kiállításról.

Aknay János Viszonyok I-IV. című festményei az ember és a templomok viszonyát képezik le, Bereznai Péter épületsziluettjei a kívül-lét és a benn-foglaltság ábrázolásán keresztül a látszat és a tapasztalat, kifejezés és jelentés ellentmondásának és egyidejű elválaszthatatlanságának paradoxonját jelenítik meg. Bráda Tibor ólomüveg munkáján keresztül a páva, mint Krisztus-szimbólum jelenik meg, Buhály József absztrakt képtere egyszerre idézi fel a természet formáit, melyek között vagy mögött a kép szervezőerejeként felsejlik a kereszt motívuma. Ghyczy György munkája az Égi figyelő dinamikus ecsetvonásaival és aprólékos, ősi írásjeleket idéző mintáival az emberi történelem szubjektív tapasztalatát sűríti az alkotásba. Mayer Éva Terra incognitája belső tájon, az ember lelkében tett utazás. Gáti György fotográfiájában technika és jelentés bravúros összecsengése figyelhető meg, míg Zsila Sándor a természet, a teremtett, bennünket körülvevő világ misztériumát tárja elénk.