Az élet egyetlen “kézzelfogható” origója a test. A saját testünk fizikai kiterjedésének egzakt határait kérdőjelezi meg az anya által készített olyan gyermekfotó, mely a mosolyalbumok idiotizmusán, és az „én gyermekem” egoizmusán túllépve próbálja felvázolni a gyermekek élet szakaszainak mentális-érési stációit. Önmagunk szülei vagyunk a sejtszintű diktatúránkban, érezzük a játék eldurvult, időtlen térben, látjuk az intuitív horizonton, hogy Valaki közeledik!