Ez a kiállítás szerves folytatása a tavalyi Flumen 1.1 és 1.2 kiállításoknak, melyek a COVID sűrűjében, a februári szürkeségben erőteljes, Barcelonából hozott színeivel, energiáival berobbant Budapest kiállítási palettájára. Ez egyben születésnapi kiállítás is, mert Bánki 40 éves.

A festményt olykor taktilis közvetlenséggel, kézzel megdolgozó Bánki legújabb sorozatán egy lépést hátrál, és a vásznat optikai felületként kezelve, a tiszta színek primer hatásait kiaknázva teremt harmóniát, kontrasztot és ritmust. A párhuzamosan csurgatott festéknyalábokból épülő emberléptékű képek minimalista eszköztára és a fizikai törvények érvényesülése egyszerre idéznek természeti képződményeket és sejtetik a rendszerező, alkotói szándékot. A korábbi képek vadsága a színekben és az egymásra rakódó rétegek versengésében továbbra is jelen van, miközben az áttekinthetőség és a letisztultság megjelenésével együtt a feszültség is érezhető a vásznakon. A formák tömegekbe szerveződnek és a térbeliség illúzióját mellőzve a vászon felületére, a szemlélő közvetlen közelébe tolulnak, aki így a színek direkt hatásának van kitéve.
(Schneller János)