Barakonyi Zsombor a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán diplomázott 2001-ben, majd ugyanitt szerezte meg doktori fokozatát 2007-ben. 2005-ben Római Ösztöndíjban (Accademia Ungherese a Roma), 2007-ben STRABAG-díjban,majd 2011-ben Leopold Bloom Díjban részesült. Művei számos külföldi és hazai gyűjteményben megtalálhatóak. Budapesten él és alkot.

Barakonyi Zsombor képeit messziről megismerni. Az elmúlt 15 évben olyan egyedi képi világot és festészeti technológiát dolgozott ki, ami egyszerre merít a művészet történetének évszázados hagyományaiból, a Hollywood-i filmkészítés aranykorából és a 20. század végének gördeszkás szubkultúrájából. Barakonyi első ránézésre realista, de valójában nagyon is absztrakt képi világa valódi posztmodern szellemiségről árulkodik: műveinek anyagául szolgáló fatáblákat a reneszánsz mesterek műgondjával készíti elő, viszont a képeit nem ecsettel festi, hanem stencilek és akril-spray felhasználásával fújja (akár a streetart-os graffitik esetében), miközben mélyen inspirálódik a klasszikus filmművészetből, azonban csillogó, fénnyel teli színvilága épp a mozgókép lényegiségét kérdőjelezi meg.

A K Galériában bemutatásra kerülő 8 nagyobb (100×150 cm-es) és 8 kisebb (50×75 cm), legutóbb készült festménye ismét a VÁROST mutatja be; olykor felismerhetők Budapest ikonikus helyszínei, mint a Keleti Pályaudvar, vagy a Ferencziek tere (a régi Felszab tér, azaz Liberation Square), más kompozíciók esetében viszont jogosan merül fel a kérdés, hogy mi is pontosan a kép témája? A létező VÁROS maga, vagy a VÁROS ideája? Barakonyi műveinek értelmezése tekintetében fontos adalék, hogy képeinek alapjául szolgáló fotókat minden esetben saját maga készíti: önmaga szubjektív motívumválasztásai során objektivizálja a város fogalmának komplex jelentését. A művész maga így vall erről: „Munkáim a városi élmény egy markánsan sajátos megközelítését kínálják a nézőknek. Varázslatosan átformált képeim a kollektív emlékezetből és a kozmopolita városlakók tapasztalataiból merítenek, és egy olyan látomásszerű városképet tárnak a nézők elé, amely egyszerre személyes és ismerős.”
(Szabó Noémi művészettörténész, a kiállítás kurátora)