„A tündérrózsák és harcsák földjén című fotósorozatomban a 45 km hosszú Baja–Bezdán-csatorna (Ferenc-tápcsatorna) 32 km hosszú magyarországi szakaszán vizsgáltam az ott élők és a természet kapcsolatát. 2016 nyarán hallottam róla először, amikor a menyasszonyom sétára invitált a szülőfaluja, Hercegszántó csatornapartjára. Első pillantásra megigézett a táj érintetlensége, ami menedékül szolgál a természet szerelmesei számára. A terület – elszigeteltségéből adódóan, illetve, hogy ipari létesítmény nem található a partján – ékes példája ember és természet harmonikus együttműködésének. A csatorna utolsó szakasza a Senki szigetének is nevezett Kengyija szigete. A régió a szerb-horvát-magyar hármashatár szerves része, három kultúra olvasztótégelye, egy zárvány. A település a történelem során a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Magyarország, majd Jugoszlávia része volt, jelenleg pedig Horvátországhoz tartozik, így négy ország állampolgárai is voltak néhányan a helyiek közül.
A tündérrózsák és harcsák földjén folytatását jelentő Senki szigete című munkámban a szigeten élő emberek és az érintetlen, még nem kizsákmányolt természet kapcsolatát elemzem: az itt megfigyelhető horgász- és halászkultúrát, a helyi természeti erőforrások használatának egyedi módozatait. A Bajai-csatorna partján lévő hétvégi házak nagy részébe nincs bevezetve az elektromosság és a vezetékes víz, valamint az erdők miatt gyakran térerő sincs. Egyre kevesebb ilyen települést találni, ahol ember és természet között ez a közvetlen kapcsolat létrejöhet. A fiatalabbak városi életre vágyva, munkahely reményében elhagyják ezeket a területeket, elszakadva a természettől. A még ott élő, elöregedett lakosság valószínűleg az utolsó generáció, amely ilyen szoros szimbiózisban él a természettel, a vízzel.” (Bielik István, Hemző-díjas fotográfus)

A Felsőörsi Fotóudvar nyitvatartása: 2022. augusztus 5–14.,  minden nap 17:00–22:00