Bojtor Károly a Nógrád megyei Mátraverebélyen született. 1963-ban végzett a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Pap Gyula és Domanovszky Endre voltak a mesterei. 1960 óta rendszeresen kiállított. 1964-ben Derkovits-ösztöndíjat kapott, 1998-ban Veszprém városa Gizella-díjat adományozott neki.

Élete utolsó húsz évét töltötte Veszprémben, s ez idő alatt valódi veszprémivé vált. Gopcsa Katalin művészettörténész így fogalmazott: Bojtor Károly életművének két Veszprémben töltött évtizede nagyon egységes. A művész nem csatlakozott új irányzatokhoz, mégis folyamatosan jelen volt Veszprém megye kulturális életében, önálló kiállításokon, kollektív tárlatokon szerepelt. Csöndes nyugalom jellemezte őt, kvalitásos képeket alkotott.

Már a pályakezdéstől megmutatkozott Bojtor Károly alaptermészetének egyik markáns, súlyos vonása: a hűség – olvashatjuk a művész honlapján. − Nemcsak a megismert, megszeretett helyszínekhez való ragaszkodása… pályája során mindig olyan helyeken időzött szívesebben, amelyek valamiképpen ráhangolódtak a korábbi látványok adta élményekre.

Bojtor Károly egy régi tévéinterjúban így beszélt: Állást is szeretnék foglalni ezekkel a képekkel… örök emberi érvényű a küzdés és a hit, hogy az emberi tennivaló mindig előbbre és följebb viszi a létet.

A Művészetek Háza Várgalériájában Bojtor Károly halálának 20-dik évfordulóján volt legutóbb emlékkiállítás, A túlsó part címmel. Most, amikor 90 éves lenne a művész, a tárlat kurátora, Herth Viktória igyekezett olyan képeket felkutatni, amelyek nem szerepeltek a korábbi bemutatón. Ezért elsősorban a család gyűjteményéből válogatott, illetve veszprémiek magántulajdonában lévő képeket mutat be.

A Bojtor Károly Alapítvány fiatal tehetséges művészek, tanárok, művészettörténészek, népművelők évenkénti támogatására, munkájuk elismerése Bojtor Károly emlékdíjat alapított. Több év kihagyás után idén ismét átadásra kerül a díj.