Kiállítás

Ceci n’est pas une photo

Viltin Galéria
2019. március 13. (szerda) - 2019. április 20.

Helyszín:


1054 Budapest, V. kerület Vasvári Pál utca 1

Kiállító művészek: Chilf Mária, Gerber Pál, iSKI Kocsis Tibor, Tranker Kata


A művészet történetét végigkísérik a médiummal, illetve a műfaji határokkal való kísérletezések. A VILTIN Galéria Ceci n'est pas une photo kiállításán a képzőművészeti fotóhasználat kerül középpontba: a fotó médium-jellegéből kiinduló alkotások, vagy a másodlagosan felhasznált képek segítségével az alkotás folyamatában elfoglalt szerepét és a médium sajátosságainak értelmezési lehetőségeit, megjelenési formáit járja körül. Az elmúlt pár évtizedben a fotografikus kép jelenléte egyre dominánsabb lett a kulturálistól a hétköznapi közegig, s a kortársművészeti alkotások között is egyre több a fotó, illetve a fotó alapú, vagy azt felhasználó műtárgy, gondoljunk akár a hetvenes évek experimentális képeire, a hiperrealista alkotásokra, vagy a folyamatosan reneszánszát élő kollázsokra.


Chilf Mária (1966) emblematikus akvarelljei mellett 2014-ben jelentek meg első „fotórajzai”, hol egy installáció részeként, hol a síktól eltávolodva, áttört vizualitással játszó önálló műként. A személyes hangvételű, részletgazdag akvarellek entitásainak helyébe lépve, vagy azokat kiegészítve, szubtilis layerként jelennek meg, akár szürreálisba hajló kompozíciók formájában.


GerberPál (1956) kevés motívumot felvonultató, tömör megfogalmazású fotói festményeihez, installációihoz hasonlóan a gerberi Gesamkunstwerk egy-egy darabjaként értelmezhetők. Más műtárgytípusairól jól ismert tárgyak kerülnek véletlen vagy éppen teoretikus gondolkodással lassan felépülő konstellációkba, melyet gyakran a textus és annak azonos hangsúlyú jelenléte szakít ki az eredeti kontextusból. Fotói tekinthetőek egy-egy pillanat vagy cselekvés lenyomatának, melyek tükrözik a művész gondolkodásának heterogenitását, egyben tanúskodnak a narratíva és az irónia irányító és szervező szerepéről munkáiban.


iSKI Kocsis Tibort (1972) a festőiség és a fotó médiumának szintézise foglalkoztatja. Saját fotóarchívuma festészeti gyakorlatának közvetlen vagy közvetett inspirációja. A kiállításon szereplő Cum dederit sorozatában a fényképek festői minőségével, a tónusok, valőrök, egyedi anyagszerűségek megjelenési lehetőségével foglalkozik. A lépték -és perspektívaváltásokhoz rendelt dinamikus kompozíciók variálásával a környezet komplexitásának bemutatása a célja, s egyszersmind átfogó portrét rajzolni az emberről közvetlen emberábrázolás nélkül.


Tranker Kata (1989) munkáiban a fotó médiuma kezdettől fogva fontos szerepet játszik, azonban soha nem saját, hanem talált/kisajátított fotográfiákkal apellál, összegyűjtve, szétvágva, majd installációba, új kontextusba helyezve őket. Műveinek asszociációs mezőjét az egyéni és társadalmi viszonyok és törvényszerűségek megjelenítéséhez köti, továbbá új narratívával tágítja értelmezési tartományukat.


 

Vélemény: