Az Építész Szakkollégium és az EASA Magyarország közös alkotótáborának kiállítása

A burzsoázia, majd a pártelit üdülőhelye. A fővároshoz legközelebbi strand, ami ugyanakkor fehér folt a térképen. A löszfallal elhatárolt, védett helyzetben fekvő balatonaligai partszakasz egyedülálló természeti jellegénél fogva a Balaton legjobb adottságú területeinek egyike. Nem véletlenül sajátította ki a politikai elit hosszú évtizedekkel ezelőtt, kizárva innen az átlagembert és a keleti blokk szürke hétköznapjait. Itt, ahol Kádár János és Aczél György együtt nézték a Szelíd motorosokat, nem volt tiltva sem a Szabad Európa, sem pedig a Coca-Cola. Egy sokak által áhított, szabad élet töredékei ezek, csak éppen azok számára fenntartva, akik ugyanezt mindenki mástól megtagadták.

Kádár egykori villájába belépni, a tankönyvekből ismert politikusok biliárdtermeiben járni, és annak a mozinak a székén ülni, ahol először vetítettek nyugati filmeket, sokaknak csak egy letűnt kor eldobható örökségét jelentik. Felnőtt azonban egy generáció, akik ebben a környezetben sétálva hátborzongatóan közel érzik magukhoz a történelmet. A pártállam fel nem dolgozott emlékezete, a kínos ellentmondások és a megannyi, mai szemmel sokszor átérezhetetlennek tűnő történet hirtelen zsigeri közelségbe kerülnek ebben a vadregényes környezetben. A 20. század sűrű változásai ugyanis bizonyos szempontból leggyorsabban itt, a Balatonnál csapódtak le: az elmúlt pár évtizedben a főúri nyaralóktól, majd a szakszervezeti üdülőktől a Zimmer Freien és a wellness hoteleken át egy új korszakba jutottunk a kapitalizmus hátán meggazdagodott közép- és felsőosztály villáinak, borászatainak és egyéb vállalkozásainak térnyerésével. Ez a változás most a szemünk előtt zajlik, térbeli és kulturális hatásai pedig beláthatatlanok.

A part tehát ismét átalakul, ami azt jelzi, hogy új idők járnak. A Balaton változása azonban egyfajta tehetetlenség szimbóluma is, mivel a rövid távú, nyereségelvű jövőn túl képtelenek vagyunk a hosszú távú és mindannyiunk számára ideális jövőről gondolkodni. A gazdasági és politikai kényszerek mindig erősebbek a közösség hol kimondatlan, hol pedig tudatosan képviselt érdekeinél.

Az Építész Szakkollégium és az EASA Magyarország közös táborában építészek, szociológusok, drámainstruktorok, színészek, fotósok és művészettörténészek a hallgatókkal együtt kutatták egy héten keresztül a Club Aliga múlt- és jövőképét. Hét nap alatt születtek válaszok az egész Balatont érintő kérdésekre, de a brigádok foglalkoztak a Kádár-korszak szellemi, és az épített örökségben való továbbélésével is. Olyan művészeti produktumok, installációk jöttek létre, amik segíthetnek feldolgozni és újraértelmezni az elmúlt rendszerhez és a helyszínhez kötődő emlékezet velünk élő hatásait.

A Partraszállásról szóló kiállítás a 13 workshop eredményeit mutatja be, a művészek  Club Aligához fűződő ellentmondásos viszonyát, és megidézi a tábor hangulatát. A FUGA hátsó termében egy hónapon át a pártüdülő omladozó szabadsága jelenik majd meg, azonban ide a belépés karszalag nélkül is szabad.