Balogh Ádám, Kátai Tamás és Guðmundur Óli Pálmason közös kiállítása

Jelen lenni, itt és most. Mint a pillanatnyi csend két hangjegy között a zenében, amikor semmi nem szól, mégsem lenne nélküle zene. Megállni egy pillanatra, és meglátni, amit két lépés között lehet csupán. Két zenész, egy festőművész – egyben három eltérő felfogású, mégis ugyanott találkozó fotográfus. Képeik: csendek

Balogh Ádám láthatatlan világokat tesz láthatóvá misztikus festményein, melyek bejárják a fél világot, majd nyakába akasztja kameráját, s bejárja a többi helyet, hogy lefényképezze a szakrálisat a mindennapokban.

Kátai Tamást a fél világon ismerik Thy Catafalque nevű zenekara okán, de Makón, Budapesten, Edinburgh-ban vagy bárhol máshol, amerre járt, lefotózza a fény csodáit.

Guðmundur Óli Pálmason izlandi zenész (Kuggur, Katla, ex-Sólstafir) és vizuális művész zenéjében és képein kietlennek ható, mégis rejtélyekkel, kincsekkel teli tájakon barangol – legyen bár az a táj az izlandi vagy az emberi természet része.
Három különféle úton járnak, mégis ugyanoda jutottak: megmutatni a fényt az emberben, meglátni az emberit a világban, meglátni a valóságos jelenlétet a pergő pillanatok sodrában. (Uzseka Norbert)