Kényelmes dolog úgy megélnünk a teret, mint ami az ürességgel szemben áll. Azért építünk, azért lakozunk, azért mozgunk, hogy ellene hassunk az ürességnek. Mióta Marc Augé halhatatlanná tette a nem-hely fogalmát, úgy teszünk, mintha régi-új szavunk csak ennek a kényelmes benyomásnak a megerősítésére szolgálna. A modern városban, ha egy hely “nem sikerül”, nem-helynek bélyegezzük. De valóban annyira különbözik a hely a nem-helytől? A csoportos kiállításon a városi tér a szemünk láttára rendeződik kozmikus héjakká. Nem csak a hely és a nem-hely dialektikájában, hanem abban a folyamatban, ahogy a három alkotó városhoz való közelítései is egymásba, és a galéria szobáiba rejtőznek, hogy onnan új minőségben, új térként és új helyként bukkanjanak fel és találkozzanak a látogatóval. A város primer, felszíni élményanyagát magukon és objektívjükön nagyon hasonló módon átengedő, de végül sokszor nagyon különböző tereket építő művészek egyszeri találkozása: egy belső város, amiben az ismerős helyeink, városi motívumaink a műtárgyban átrendeződve új fényt vetnek a nem-hely félelmes sötétjére, hogy végre meglássuk: ahol figyelünk, ott helyünk van – ott van a helyünk. (Kulcsár Géza, urbanista, a kiállítás kurátora)