Dávid Zita legújabb egyéni kiállításán a mindennapi abszurditást az épített környezet és a természet találkozásának jelenetein át vizsgálja. Az aprólékos, megfigyelésen alapuló festészeti technikával készült képek kontrasztba állítják az élővilág organikus burjánzását, a városi elemek mértani struktúráltságával. A művész figyelmesen komponált urbánus enteriőrjei felvillantják a környezeten gyakorolt emberi kontroll különböző aspektusait. A mindennaposnak ítélt jelenetek a művész koncepcióján keresztül új jelentésréteget kapnak.

A disszonanciát, az egyensúly felborulását, az oda nem illőség keltette feszültséget irónia töri meg. A festmények finoman érzékelhető axonometrikus ábrázolása megbontja a megszokott kép-befogadási ritmust, ezzel növelve a kompozíciók abszurditását. Dávid Zita, részletgazdag beállításain a növények és városi objektumok egyaránt összetett szimbólumokként bontakoznak ki.